Minek tanultál, és mi lettél?

Proginfo -> Solution architect -> Nehany ev itthoni ehber utan termeszetesen contractorkent dolgozom brit cegeknek.

Ertem mire akar kilyukadni a kerdezo, de az o dontese volt, hogy bufeszakra megy vagy proginfora.

Sima gimnázium(biosz-kémia fakttal)

-> Info-bionika bsc/msc -> data scientist/programozó.

Igazából bsc alatt rájöttem hogy ugyan szeretem a biosz-kémia kombót de nem akartam kutatni és kb ez az egyetlen irány ezen a területen. Programozást pedig nagyon megszerettem pedig pályaválasztásjor abszolút nem gondoltam rá. Plusz nagyon szeretem a statisztikát és ennek a kettő kombinációja pedig nagyon érdekes és nem utolsó sorban jól fizet.

18-as, na erről mesélhetnék ám. Ez egy nagy kamu, hogy van rá kezelés. A fiamnak 3 évesen felismerték. Azt mondták, hogy öröklött, és nem nevelési hiba, és a gyerek sem tehet róla. Oké, eddig értem. Viszont innentől kezdve folyamatosan engem támadtak a pszichológusok, hogy én nevelem rosszul. Hiába mondtam, hogy nem azért képtelen teljesíteni az iskolában, és nem azért akarják kicsapni, mert én nevelem rosszul, de szerintük meg de. A gyerekkel viszont igazából semmit nem tudtak kezdeni. Jártunk 2 évig valami csoportba is, ahol elvileg a társas viselkedést kellett volna megtanulnia. 10 db deviáns gyereket összezártak egy terembe, szerinted? Annyi rossz viselkedésmintát felszedett, győztem róla lenevelni, viszont nem igazán láttam javulást.

Fejlesztést 3 éves korától kap, de nem tudom mire, mert az összes tanulási zavart, amit diagnosztizáltak nála, még mindig markánsan viseli. (8 fős vegyes életkori és vegyes problémájú csoportban egyébként.)

Egyedül talán annyi az előnye a diagnózisnak, hogy nem piszkálom érte. Vagy ez előny egyáltalán? Ráhagyjuk, hiszen úgysem képes rá? A fene sem tudja.

Gyógyszert kapott 1 évig, leállították, mert fogyott tőle, a másikat a doki nem akarta felírni. Ennyi, oldjuk meg gyógyszer nélkül.

Szóval szerintem nagyon nem maradtál le semmiről.

Viszont az a jó hír, hogy ezen alapvetően te magad tudsz a leginkább változtatni. A gyereknek is mindig ezt mondom. Meg akarod tanulni? Igen? Akkor ki tudod alakítani azt a sajátos tanulási stratégiát, ami nálad bejön. Egy adhd-s nem hülye. Csak lehet, hogy te inkább vizuális típus vagy, vagy auditív. Vegyél egy tanulás módszertan könyvet. Máshogy kell tanulni, több szünetekkel, és igen, lehet, hogy több időt vesz igénybe, mint egy nem adhd-snak. Viszont nekem az a tapasztalatom, hogy leginkább ürügyül használja a gyerek.

Én többször próbáltam neki segíteni, a vége az szokott lenni, hogy ordítva fetreng a szőnyegen. Erre szoktam neki mondani, hogy ez nem tanulási stratégia. Ha nem akarja megtanulni, akkor nem fogja megtanulni, ennyi. A kapcsolót át kell állítani a fejedben. Én sem igazán tudok rajta segíteni. Annyi, hogy ráhagyom, és bízom benne, hogy majd beérik. Vekerdy azt mondja, majd beérnek. Ja, ő nem az adhd-sokra mondta. Azért bízom benne, hogy igaza lesz.

(Amúgy azt hiszem én is viselem az adhd-tüneteit, talán nem olyan erősen, mint a gyerek, de igen, vannak jelek, most már látom. 2 diplomám van egyébként. De nekem soha nem az volt a tanulási stratégiám, hogy ordítva fetrengek a szőnyegen. Szerintem ez nem sokaknak válik be.)