Korlátolt gondolkodás?
Sziasztok! Hosszú lesz..
30 éves vagyok. Van egy gyermekem és albérletben élek 18 éves korom óta. A szüleim sosem ösztönöztek arra, hogy tanuljak. Érettségim van. A kisfiam születése után elmentem dolgozni egy gyárba és ottragadtam. Ennek mar 7 éve. Minden nap gyötör a gondolat, hogy többre vagyok képes és nem így akarok élni. Nem a munkával van bajom és a fizetésem is kiemelkedően jó ahhoz képest, hogy egy gyárban dolgozom, de nem érzem magam jól ebben, nem érzem azt, hogy vagyok valaki (a saját szememben). Sosem tudtam mit akarok csinálni, csak hogy magamnak akarok dolgozni. Mostmár vannak ötletek, de valamiért mindig lebeszélem magam róluk, mert nincs hozzá elég önbizalmam.
Persze közrejátszanak az anyagiak is, gyerekkel, albérletben az ember nem olyan könnyen "dobálja" a pénzt iskolára.
Annyira irigylem azokat az embereket, akik kitaláltak valamit és mennek, tanulnak.. Nekem ez nem megy és folyton félek, hogy belebukok és kidobott pénz lesz, főleg hogy nagyon nagyon spórolnom kéne, hogy összejöjjön.
Hogyan lehet ezt elengedni? Hogyan legyek merész?
Nem ezt láttam otthon, anyám sosem dolgozott és nem tanultak. Gyerek és albérlet mellett letettem a jogsit, autót vettem, igaz hitelre.. De ezt valahogy nem tudom meglépni, nem merek változtatni a jól megszokott helyzeten. Segítség!
“Korlátolt gondolkodás?“
Ez nem egy mondat.
“Nekem ez nem megy és folyton félek, hogy belebukok és kidobott pénz lesz, főleg hogy nagyon nagyon spórolnom kéne, hogy összejöjjön.
Hogyan lehet ezt elengedni? Hogyan legyek merész?“
A további kockázatvállalást ha jól értem nem engedheted meg magadnak mert a gyereknevelés miatti kötelezettséged meghaladja a vagyonodat és a jövőbeli jövedelmed éppen csak fedezi. A gyerekvállalással már eleve túl merész voltál. Ez egy olyan adósság, ami alól nehezebben tudsz kibújni, mint egy banki hitel alól, mert egy ember élete múlik azon, hogy “törleszted”-e, azaz eltartod a gyereket, elindítod az életben. Az étkeztetése, ruházkodása, egyéb ellátása, taníttatása 18 éves koráig, vagy ha egyetemre is megy 22-25 éves koráig több tízmillió forint adósság (elkerülhetetlen kötelem) számodra jelenértéken. A jövedelmeid a jelen helyzetedben ennél bizonytalanabbak, mert nem rajtad múlik, pl mikor építenek le, emiatt a meglévő munkahelyed, mint jövedelemforrás nem tekinthető eszköznek, vagyonnak. Az egyéb vagyonod feltehetően szintén nem nyújt fedezetet.
Magyarán negatív a nettó vagyonod, több tíz milliós mínuszban vagy. Ez az életmód már maximális kockázati kitettséget jelent számodra, emiatt érezheted a további “merész”kedést veszélyesnek.
Több lépésben is lehet tanulni. Kezdheted mondjuk egy felsőoktatási szakképzéssel is a választott szakmádban. Ha 7 évet lehúztál egy gyárban akkor már biztosan elég sokat tudsz az ipari dolgokról, már csak tapasztalatból is, és ez egy versenyképes irány.
Aztán estin el lehet végezni a BSC-t is.
"Az étkeztetése, ruházkodása, egyéb ellátása, taníttatása 18 éves koráig, vagy ha egyetemre is megy 22-25 éves koráig több tízmillió forint adósság (elkerülhetetlen kötelem) "
Az én szüleim nem fizették az egyetemet, 18 évesen egy olyan alsógatyám nem volt, ami nem volt lyukas. És akkor mi van?! Méghogy elkerülhetetlen kötelem...
Egyébként se biztos, hogy gyári melósként majd a gyereke bármilyen álmát tudja majd teljesíteni.
"Minden nap gyötör a gondolat, hogy többre vagyok képes és nem így akarok élni."
Dehát nem vagy képes többre, Te magad is többször leírtad. Akkor meg...?
Üdv!
Nem kell merészkedni, és szerintem becsüld meg ahol vagy.
A mai világban a több vagy magasabb végzettség sem jelent automatikusan sikert.
Akár halálra is dolgozhatod magad agyontanultan is!
Én sosem tudtam a szakmámmal énzt keresni, mert megdöglött szinte a teljes iparág, meg privatizálódott mire elvégeztem az iskolát (húsipar), ennek már 23 éve azóta 9 másik szamt szereztem, és mindenhol csak a cgánykodás megy, és főállású alkalmazottként kb mindenki szakmától függetlenül hasonló órabérben van.
Ismerek néhány diplomást is, mind kényszerbolond, vagy stresszfüggő, egyik se elégedett igazából.
Vállalkozni kockázatosabb és nem mindig a legális utak a legkifizetődőbbek... (én is ezzel szereztem amim van mert a havi fizetések csak a megélhetésre lettek volna elegek).
Kérdés, hogy a családodat mernéd-e kockáztatni.
Ha kevés a gyári fizu akkor másik melóhely kell vagy másodállás, esetleg fusi.
Egyszemélyben ennyit tehetsz, többre úgyse lesz időd / energiád...
A társas vállalkozások meg sokszor még zűrösebbek, karrirhez meg szerencse is kell igencsak, a tudás egyszerűen nem garancia, max ha zseni vagy és tényleg nincs konkurens, különben tönkretesznek pillanatok alatt!
Előző vagyok, ha továbbtanultam volna élelmiszermérnöknek is, most alkalmazottként pont annyit keresnék kb mint egy tanár, vagy egy villanyszerelő, vagy egy biztonságiőr...
Lényegében most 2023-ban már az képtelenség, hogy valaki állandó délelőttös 8 órás munkaidejű mindig szabad hétvégés főállással gyerekek nélkül és 25 év felettiként havi nettó 330 ezer forintot hazavigyen havonta, és a teljes bruttójával legyen bejelentve (168 órás munkaidővel).
Napi 10-12-14 órákat meg havi 180-200-240 órákat dolgoznak ennyi pénzért vagy éjszakáznak is.
sajnos ma egy szakmunkás nem sokkal termelékenyebb, mint egy betanított munkás, és ez a béreken is érződik
de ez egyébként svájcban is így van (svájcban éltem, onnan a tapsztalatom), hogy a svájci farmokon is a gyorsan előállítható, gyorsan értékesíthető dolgokból élnek.
a nagyon különleges, drága dolgokra nagyon vékony a fizetőképes kereslet
szerintem gépekhez érdemes érteni, vagy az informatikához
minden ami emberi munkát tud kiváltani, hatékonyabbá, jobbá képes tenni termelő folyamatokat
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!