Van olyan patikában dolgozik és nagyon nem szereti ?

Dolgoztam patikában, de csak áruátvevőként és árufeltöltőként - tehát 0 képzettséggel.

Magával a munkával nem volt problémám. Én emberekkel nem igen érintkeztem, csak a szállítókkal, 1-1 kellemetlen vásárlóval, meg természetesen a kollégákkal, és főnök(ök)kel. A főnökömet nagyon nem bírtam, borzasztó, nyomasztó volt. A kollégákkal kijöttem, de volt egy-kettő, akiket nem szerettem.

Volt egy munkatársam, aki - már nem tudom, hogy mi a megfelelő szó rá, de - valami patikai munkát tanult (közben dolgozott úgy, mint én, árufeltöltőként). Nagyon nem szerette és nem volt kedve hozzá, de nem tudott jobbat kitalálni, hogy mit dolgozzon. Látásom szerint nála volt gond az agyában, mert lehetősége volt bőven, családi háttér is biztosítva volt, gazdag családban volt, sok testvérrel, akik összetartóak voltak.

A munkatársak (a kasszánál - nem csak kasszások, de most nem jut eszembe a végzettségük) rendszerint panaszkodtak (meg vicces történeteket beszéltek el ami a vásárlókról szólt). A főnöknek volt egy szokása, hogy a sérült dobozú gyógyszereket is pontosan ugyanannyiért árulták. A beltartalmuk nem sérült, csak a külsejük. Ez aztán a munkatársaimon csapódott le, mivelhogy ők álltak szemtől szemben a vásárlókkal, akiktől bőséggel érkeztek a negatív megjegyzések, szóbeli konfliktusok. Nem tudtak mit tenni, tűrték-tűrték a főnök döntését...2-3 hónapot dolgoztam ott, és a végén is ugyanúgy panaszkodtak a munkatársaim, tehát nem tudták feldolgozni azokat az eseményeket. Ráadásul bárhol találkozhatnak velük, így felismerhetik stb. Ugye ezek a munkatársaim már régebb óta dolgoztak ott és a főnök is már több éve volt jelen.

Tehát függ attól, hogy:

- Hogy bírod az adott munkát (jól csinálod-e és tetszik-e Maga a munka)

- Milyenek a munkatársaid + főnökeid

- Hogy bíros viselni a vásárlókat, ha szóban érintkeztek