Mit csináljak, ha programozóként kirúgtal a munkahelyemről, mert balf*sz voltam? Hogyan tudnék hatékonyan fejlődni?

Pici mellékes:

Ez az egyetem hátulütője. Lehet, hogy megkaptál egy csomó teóriát, csak sz*rt se érsz vele.

Én is végigmentem az egyetemen (bár akkor már mediorként dolgoztam), azt hittem tud hozzáadni ahhoz, amit már korábban megtanultam magamtól. Hát nem jött össze neki.

Lényeg:

Amivel általában érdemes "kezdeni", pontosabban az valahol az elején megcsinálni, az az ítéletlogika (pl. szemantikus fa, igazságtábla), illetve egy vázlatos folyamatábra (erre nekem alkalmasabb volt a kívülről befelé haladás, tehát megadni hogy milyen inputom van, megadni hogy mit akarok outputnak, utána hogy mi kell utolsó lépésként, hogy azt az outputot kapjam, utána hogy mi kell legyen az első lépés, hogy elindulhassak ilyen irányba, stb-stb., végül középen összetalálkoznak, és utána lehet finomítani, hogy hol lehet összevonni vagy törölni lépéseket, stb.).

Ezek után, vagy ezekkel párhuzamosan pedig pszeudokód írása.

Ha nem vagy ehhez szokva, akkor az elején ez el tud vinni szintén akár 3 órát is, de ahogy belejössz és rutinosabbá válsz, egyre gyorsabb lesz.

Ez nagyon megkönnyíti a dolgokat, mert még az első kódsor leírása előtt, már megvan szinte minden lehetőséged, részleted, sőt, már itt el tud kezdeni pörögni az agy, hogy hol milyen hiba lehetséges.

A programozói munkának fontos, ha nem a legfontosabb része, a gondolkodás, a logika, a tervezés.

Az, hogy utána a megalkotott pszeudokódot átírd az adott nyelvre, az már tényleg szinte semeddig nem tart.

Nekem nem véletlenül ez a kedvenc idézetem, amihez az élet minden területén tartom magam:

"Adj hat órát egy fa kivágására, és az első négyet a fejsze élezésével fogom tölteni." - A. Lincoln

Ha a rendelkezésre álló idő 2/3-át a tervezéssel, finomítással, szellemi munkával töltöd, akkor a gyakorlati része bele fog férni a maradék egyharmadba.

Amúgy egy programozó munkaja gyakorlatilag ebből áll, amit leírsz, mindig jönnek az ismeretlen dolgok, váratlan problémák, emiatt csúszások. Majd később megtanulod az időbecslésbe ezeket is beleszámolni.

Mivel nem egyedül dolgozol, ha elakadsz, kérj segítséget a csapattársaidtól, ha nem is oldják meg azonnal a bajodat, adnak pár tippet ami neked addig eszedbe sem jutott.

1-es: wow, ezek a dolgok tökéletesen illenek az én melómra is, nem-programozóként. Köszönet érte!

Kérdezőnek mondom biztásként hogy én is túlestem az ő fázisain mire nagyjából oda jutottam, mint az első.

Mivel az egy kevésbé kreatív munkakör, ha lehet, még jobban "pusholnak", az a mondás hogy "ilyenekre nincs idő." Mégis, amikor csak tudom, követem az imént vázoltakat.

Az is sokat segít ha séta vagy egyéb meditatívabb állapotban megpróbálok rátekinteni a melóra.

Nem a "szabadidőmben is melón kattogok" formában, hanem más perspektívából nézni a dolgokat, vagy hogy hogyan nézne ki az ideális megoldás, hogyan oldanám meg nagyságrendekkel több idő alatt és több erforrással ugyanazt stb... ezek mind-mind fölszabadítják az ágy kreatív területeit és jobban fog menni.

Legvégső esetben egy kis ingyen túlóra... napi pár órát, pár héten keresztül szerintem megér, hogy utána akár évekig ne legyenek ilyen gondjaid.

Az=ez

Ágy=agy

😅

Egy tapasztalt programozó is beleszaladhat olyanba, hogy a pár órásra becsült feladat több naposra nyúlik, mert valami általa eddig sosem látott problémába ütközik.

Nem tudom, hogy nálad milyen rendszerességű és mértékű volt az ilyen pofonba beleszaladás, de ilyenkor tényleg az a legjobb, amit már említettek előttem: kérj segítséget. Lehet hogy több órányi kódtúrást spórolhat meg neked valaki, aki már találkozott ilyennel.