Mi alapján határozzák meg azt, hogy egy munkának mennyi az értéke a munkerőpiacon?
Például a tanárok diplomás emberek, de nem keresnek jól.
Ezzel ellentétben úgy hallottam, hogy a klasszikus szakmákat jobban megfizetik.
Akkor a tanárokkal mi a helyzet?
Azt olvastam, hogy kevés természettudományt oktató tanár van...
Akkor egy biológia tanár hamarosan nagyon jól fog keresni?
"Azt olvastam, hogy kevés természettudományt oktató tanár van..."
Olvastál olyat, hogy be kellett egy iskolát zárni tanár hiány miatt? Nem -tehát nincs belőle annyira kevés, hogy ténylegesen drasztikus bérkorrekcióra legyen szükség.
A közszféra sosem fizetett jól, ezt mindenki tudta/tudja, mégis vannak emberek, akik hivatástudatból/stabilutás miatt / ki tudja miért ezt választja.
A bérek meghatározásánál a versenyszférában dolgozókat hasonlítsd össze egymással - pl egy villanyszerelő VS CNC marós VS kocsmáros. Így már tényleg a piac által szabályozott, kereslet-kínálat alapján beállított bérekről beszélgethetünk.
Alapvetően a kereslet és a kínálat határozzák meg. Ez elég általánosan hangzik, de a lényege az, hogy az adott munkakörbe mennyiért és milyen könnyen találnék másik embert. Nyilván egy olyan munkakör, ami nem igényel előképzettséget, nyelvtudást, tapasztalatot, nem különösebben veszélyes, nincsenek túlórák, három műszak, stb., azok rosszul fizetett munkakörök, hiszen ha holnap Béla vagy Juci kilép, akkor 2 nap alatt találok a helyükre mást.
Na most ezzel szemben, ha olyan munkakörről van szó, ahol azért elvárt a legalább 5 év tapasztalat, a 2-3 különöző területen szerzett diploma, menedzsment skillek, meg mondjuk az, hogy az illető beszéljen folyékonyan katalánul, mert ehhez pont az kell, akkor világ pénzét ki fogom fizetni az illetőnek, mert ilyenek azért nem teremnek minden bokorban.
Nyilván ennek a másik oldala is igaz, nekem, mint munkavállalónak tudnom kell, hogy hol tudom eladni magam, a munkám. Lehetek én az ország legzseniálisabb génsebésze vagy rakétamérnöke, ha nem vagyok hajlandó Taktaharkányból elköltözni, nyilván pocsékabbak lesznek a lehetőségeim.
A tanár azért nem jó példa, mert ahogy előttem is írták, közalkalmazottak. Nincs lehetőségük bértárgyalásra, és a pár magániskolától eltekintve valós verseny sincs ezen a területen, mondhatni, az állam monopol helyzetben van. Tehát ha én iskolában akarok tanítani, nem tudom azt mondani, hogy a Kovács Béla Gimnáziumba nem jövök, mert a Tóth Kálmánban másfélszer ennyit ajánlottak, mert jó eséllyel fillérre pontosan ugyanannyi lesz a bérem.
Mi az, hogy a tanár nem jó "példa", 7-es? Max. Neked nem, mert egyszer hallottad a kereslet és kínálat kifejezést és nem bírsz leakadni róla.
Kérdező, az oktatás ésaz egészségügy két olyan terület, ami nem piaci alapon (pénzszemléletűen) működik, hanem szociális (társadalmi) alapon. Ez alatt azt értem, hogy az állam nem a profitért tartja fenn a kórházakat, iskolákat, hanem ezen intézmények feladata valamilyen formában az állampolgárok jólétének megtartása, fejlesztése.
Ebből kifolyólag, amilyen az állam --> olyan lesz az oktatás. Ha az állam nem akarja az állampolgárait szolgálni, akkor a lehető legkevesebb pénzből ússza meg ezen intézmények fenntartását, tehát a tanárok fizetésére nem áldoz sokat.
Vannak országok, ahol az állam nem ilyen, pl. Finnország, ahol a tanár rendkívül elismert foglalkozás ÉS jól is keresnek.
Állami szféra teljesen más annak a bérei sokszor nem követik a versenyszférát.
Az meg hogy mennyit kap valaki a versenyszférában, függ attól, hogy mennyire van hiány, mennyire akarnak ilyen munkát vállalni emberek és mennyi alkalmas ember van a munkára és mennyi idő betanulni/végzettséget szerezni
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!