Ezek alapján alulfizetett vagyok?
Majdnem két éve dolgozom egy kisebb cégnél. Nem szeretnék túl specifikus lenni, de import területen dolgozom, napi szintű angol kommunikáció, logisztika, stb. (Budapest, 8 órás munkavégzés irodában.)
Első komoly, hosszútávú munkahelyem (koromból adódóan), ezért úgy érzem az elején már nagyon alálőttem a bérigénnyel.
A számok: 230-ról indultam, a főnök azt mondta, hogy ha minden ok, egy év alatt felemeli 300-ra. Ez mind szép és jó, de itt jönnek a kérdések:
Előttem a cégnél ezen a területen mindig két ember volt. Amikor jöttem, volt egy kolléga, aki még a próbaidőm lejárta előtt felmondott jobb ajánlat miatt. Egy darabig kerestek is mellém embert, de természetesen ez alatt kiderült, hogy szinte fölösleges, mert a melós időszakban ugyan kicsit hajtós, de olyan sok az “üres járat”, hogy két ember mellett ez a munka kb hobby.
Szóval maradtam egyedül, elvileg meg vannak velem elégedve, viszont kicsit kihasználva érzem magam. Az előző importos, mielőtt elment, mondta, hogy neki is 300-at ígértek egy év után, viszont mellette 1-2 hónap kivételével volt másik ember is. Tehát igazából ugyanazt a munkát végzem, amit addig két ember összesen majdnem 600ezerért. Nyilván az nem teljesen reális, hogy ennyit kérjek, DE közben mivel azért nekem az ilyesmi nem idegen, beugrós informatikus és grafikus is lettem. A nagyobb, több hozzáértést igénylő feladatokra megvannak az alkalmi embereik, viszont az ilyen mindennapi apróságokat rendszeresen én oldom meg.
Ezek alapján kívülről nekem úgy tűnik, hogy kérhetnék többet, viszont itt jön a dilemmám tárgya, ami miatt kicsit úgy érzem, hogy valahol mégis arányos ez a fizetés: levelezőn csinálom az egyetemet és elég rugalmasak azzal kapcsolatban, ha pl korábban el kell mennem, de amúgy bármi miatt kell “szívességet” kérjek, soha nem okozott problémát, pl céges számlát kérni elektronikai eszközökről, hogy megspóroljam magamnak az ÁFA-t, ilyesmi. Sejtem, hogy ez amolyan lekenyerezés féle, hogy ne is érezzem úgy, hogy “szabad” többet kérnem, csak nem tudom, mikortól élnek vissza a helyzetükkel és meddig jogos, hogy ezekért cserébe szerényebb a fizetésem.
Vagy nagyon el vagyok tévedve és örüljek, hogy van munkahelyem?
válasza:Nekem nem lenne pofám ennyire alulfizetni az alkalmazottaimat, főleg ha rugalmasak, pluszokat is vállalnak, fejlődnek, stb. De hát itthon a kizsáknyolás a menő.
Amit a helyedben csinálnék az az, hogy keresnék egy jobb ajánlatot, és azzal a zsebemben prezentálnék egy bérigényt. Simán 50%+ emelésre lőnék.
válasza:"Nem szeretnék túl specifikus lenni, de import területen dolgozom, napi szintű angol kommunikáció, logisztika, stb. (Budapest, 8 órás munkavégzés irodában.)"
Gyárban nyomom a gombot, norma van, de nem szokott érdekelni. 2x kipróbáltam milyen egész műszak alatt a büfében lenni. Ugyan úgy megkaptam érte a pénzt.
Nettó 270.000 + cafeteria. (Ajka)
Szerintem kedves Kérdező, nagyon alulfizetnek.
A kollégáid úgy élnek meg ebből a pénzből, hogy a párjuk hazaviszi kiegészítésnek még a 300.000-500.000-et.
Budapesten ez egy vicc.
Hasonló cipőben jártam én is: "baráti" légkör volt mindig, de persze a lényeg az volt, hogy rengeteget dolgozz, lehetőleg ne sokért, mert hát a cég épp "fejlődésben van", és relatív nehéz ez az időszak az infláció miatt... De a "nemes, közös cél" érdekében be kellett vállani, mert későbbre a Kánaán lett beígérve, mivel "mi egy csapat vagyunk". Némi kütyüt én is kaptam/vehettem magamnak olcsóbban, de természetesen ezek mindig úgy lettek beállítva, hogy ez a világ legjobb dolga, hova akarjak még többet?!
A fizetésem nekem is nagyon alacsonyan indult, idővel növelgették, de hát eléggé el volt maradva egy kényelmes életszínvonal biztosításához, plusz a munka-magánélet egyensúly az mondhatni nulla volt: pl. ha nem vettem fel a telefont este a főnökömnek, másnap vagy lenézően ki lettem nevetve, vagy idegesen oda lett szúrva, hogy "pedig elég fontos lett volna". Állandó volt a bűntudatkeltés és az ígérgetés. Egy ideig motivált voltam, hiába kellett sokat dolgozni kevésért (kb. 2-3 ember munkáját végeztem), mert bizakodó voltam, nem voltam rest megerőltetni magam, aztán hosszú idő után jeleztem a csalódottságomat, a vége felé még tűrtem egy darabig, hátha beváltódnak a remények, de be kellett látnom, hogy a lehető leghamarabb mennem kell. (összesen 5 évet húztam le ennél a cégnél). Elméletben kb. egyenrangú félként volt kezelve mindenki, gyakorlatban viszont mindig a főnökség igényei teljesültek legelőször, ráadásul nagy anyagi mértékben (autók, nyaralások, magáncélok, stb), és ha épp jó volt a kedv, akkor némi morzsa (korántsem annyi, mint amivel illúzióba lettem/lettünk ringatva) hullott azoknak is, akik közvetlenül a főnökséget támogatják. Mindezt bűntudatkeltés mellett, természetesen.
Idővel eléggé "beleszoktam" sajnos ebbe a helyzetbe, de végül felismertem a munkaerőpiaci értékemet és elmentem egy olyan nagyvállalathoz dolgozni jóval több pénzért, ahol figyelnek arra is, a munka nem menjen a magánélet rovására. Ha még egyszer az életben egy kisvállalatért dolgoznék, akkor az csakis a saját cégem lenne.
29F
Ahogy az 5-ös is leírta, ez egy KKV-s beetetés, kihasználás. Friss, kis cég, nagy reményekkel, összetartó és barátiként aposztrofált csapattal, karizmatikus és laza vezetővel. Alap, hogyha az elején az a maroknyi ember nem teszi bele szívét-lelkét, minden idejét és rugalmasságát, akkor a cég sosem nő akkorára, hogy a kezdő csapatból mindenki kényelmesen élhessen egy idő után. Csak a végén általában az van, hogy a főnök jár menő autóval, ő pár év után lerakhatja a lantot, mert a cég viszi magát, a kezdő csapatból a többieknek viszont nem térül meg az önként vállalt rabszolgamunka. Ilyenkor a kezdő kollégák elkezdenek elszállingózni azért, hogy tényleg magukért dolgozzanak, a főnöknek meg van egy cége, ami gurul, többé már nincs szüksége a többiekre. A további alkalmazottakat természetesen alulfizeti és terheli, hogy az előre számított extra profit meglegyen, sajnálom-ha-nem-tetszik-el-lehet-menni alapon.
Összefoglalva: Igen, teljes mértékben alulfizetett vagy.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!