Mi a helyes stratégia ilyen helyzetben? (big4)

Maradj otthon és vállalj egy második állást.

Senkinek sem fog feltűnni.

Célszerű lenne beszéli a főnököddel, hogy szeretnél több felelősséget és tanulási lehetőséget. A cégek meg ilyenek, hogy vannak időszakok amikor nem igazn történik semmi, ilyenkor szépen nekiálhatsz fejleszteni magadat akár softskillek akár sima skillek terén.

Ha szociálisan aktív akarsz lenni akkor bizony neked is nyitnod kell a többiek felé, menj be, beszélgess emberekkel. Ha nehezedre esik akkor is muszáj, mert másképp nem leszel jobb a dologban. Valszeg nem közösítettek ki, de ha csendben csak úgy létezel egy beszélgetésben akkor bizony nem fognak a munkatársak megismerni.

Egyetem egy teljesen más világ, azért ne ahhoz hasonlítsad a dolgot.

Nem kicsit magamra ismertem, ha esetleg jársz még erre Kérdező, leírhatnád, végül mi lett.

Igaz én gyakornokként éltem át hasonlót.

Már az elején "kedves" fogadtatásban volt részem, az egyik hölgyike nyíltan kimondta, hogy olyan embert KÉRT a vezetéstől, akinek van tapasztalata, hogy ne neki kelljen a betanítással időt töltenie.

Hozzáteszem nekem voltak tapasztalataim, nem voltam teljesen zöldfülű, max. az ő ici-pici speciális szakterületükön.

A másik hölgyike, akinek valójában besegítettem, szintén nem vett, nem vehetett részt a kiválasztásomban, első perctől fogva húzta a száját.

Eltelt pár hónap és még mindig vétettem apróbb hibákat (oda-vissza ellenőrizgettük egymást, szóval ez nem volt kritikus, javítottam mindent mielőtt bekerült volna a rendszerbe) és onnantól megszűnt közöttünk minden kommunikáció.

Én mindenben részt vettem, minden rendezvényre velük mentem stb.

Ők egyszer hívtak el ebédelni kintre - akkor épp nem tudtam menni mert órára rohantam délben - soha többet nem hívtak.

Újabb pár hónap és teljesen izolálódtam. A valós főnököm annyira 'nagy hal' volt hogy nem tudtam megközelíteni aztán át is szervezték a csapatot és az új górét végképp nem.

Az említett hölgyikék bármilyen, hr jellegű kérdésemre csak széttárták a kezüket és azt mondták nem ők a főnökeim.

Mai eszemmel én azért megpróbáltam volna magasabb szintű vezetőkkel, hr-rel stb beszélgetni.

De magát az izoláció folyamatát értem és átérzem.

Más munkahelyen soha nem tapasztaltam hasonlót.

Itt konkrétan úgy nézett ki a felmondásom hogy emailt írtam a már említett fejesnek és másnap, sunyiban, egy fránya elköszönés nélkül eljöttem és leadtam az eszközeimet.

Én is hibás voltam mindezért de legalább 50%-ban ők hozták ki belőlem ezt a viselkedést.

Még azt is hozzátenném hogy részemről teljesen vállalható lett volna a csúcs (kb hó 10 és 20 közt) időszakokban többet, akár este is dolgozni, a többiben pedig kicsit kevesebbet hogy a sulira is tudjak időt fordítani. Ha ezt fölhoztam, csak hárítottak. Pedig nem egy bonyolult téma. Mai napig nem tudom hogy szándékosan művelték-e ezt velem vagy csak 2 oldalról is (akkor még az enyémről is) gyönge kommunikációs készségek összeadódása vezetett ebbe a méltatlan helyzetbe.

Tanulságos volt, azt biztos, azóta, ha bajom van, meg se a állok a főnököm-főnökéig, hr-ig stb.

Mint utolsó szalmaszál tényleg ajánlom a hr-t, nekik csak jó, ha segíthetnek, azért vannak.