Ebben a gazdasági helyzetben akik több hónapja munkanélküliek miért nem hajlandóak elvállalni munkát bruttó 297 ezerért, pontosan mire várnak, nem több a semminél?

"Ezt hívják béralkunak. Nekem például többet ér a szabadidőm, mint hogy ilyen bruttóért elmenjek gályázni valahova."

"Én ilyen alternatíva mellett inkább elvagyok itthon, találok magamnak hasznosabb elfoglaltságot is."

Igen, csak ez a dolog addig működik, amíg van tartalékod, amit felélhetsz. Nyilván én sem akarnék kevés pénzért, rossz munkakörülmények között dolgozni, ha netalán elveszíteném az állásomat. De mondjuk ha képzettség nélkül lennék munkanélküli hosszú hónapok óta (mint amit írt a kérdező), akkor biztos nem heverésznék otthon, a tökömet vakarva, pár hónap alatt akár több éves megtakarításomat felélve. Húznék dolgozni, aztán munka mellett keresnék jobb helyet.

"12# Akkor ezek szerint mindenkinek van jobb alternatíva ha senki sem vállalja, vagy legalábbis bízik benne hogy lesz."

Ez akkor lenne igaz, ha mindenki végletekig logikusan működne, de hát sajnos nem így van.

Gondolom - de hát ez még mindig csak a feltételezésem - ha valaki több hónapja nem talál semmit, akkor kb. nincs alkupozíciója. Mármint van, amíg ki nem fut a megtakarításaiból, de az más kérdés, hogy ennek van-e értelme. Ha 3-4-5 hónap alatt nem talált jobb állást, akkor mennyi annak az esélye, hogy még pár hónap várakozással fog?

Az autós példádról: ha szerinted 1,2 milliót ér egy autó és a hirdetés feladásának másnapján felhív valaki, hogy elviszi 700-ért, akkor teljesen jogos, hogy nem adod oda. No de ha fél éve a nyakadon van és senki sem akarja elvinni annyiért, akkor utána is biztos lennél benne, hogy valóban 1,2 millió a helyes ár, vagy csak rohadtul túláraztad? Szerintem az utóbbi.