Voltatok-e már ilyen (vagy hasonló) helyzetben és ha igen, mit tudtok tanácsolni?
35 éves vagyok. Lassan 17 éve csinálom azt amit csinálok - konkrétumok nélkül ez egy kreatív, alkotóművészeti tevékenység.
Nem vagyok kiemelkedően jó benne, talán a középmezőny felső szegmensébe pozicionálnám magam. Viszont a kitartásomnak, szorgalmamnak és a "művészekhez" képest gyakorlatias hozzáállásomnak köszönhetően a 17 éves pályafutásom 5. éve után már ebből éltem/élek, lineárisan egyre több pénzt keresek. Mára van egy hitelmentes kb. 50 milliós pesti lakásom és nagyjából 30 millió megtakarításom különböző módon diverzifikálva (részvények, kötvények, állampapírok).
Tudom, hogy ezt olvasva biztos sokan gondolhatják, hogy "ennek mégis mi baja lehet?" és ha hátralépek kettőt, akkor én is felpofoznám magam, de ahogy mondani szokás: mindenki a maga szintjén nyomorog.
Én nagyon szegény családból jöttem, nem hogy a nulláról, de mínuszból indulva - ahogy nagykorú lettem, azonnal hitelt vettem fel a szüleimnek.
Emiatt elképesztő módon fontosak az anyagiak számomra, de igyekszem nem feláldozni mindent: a feleségemmel gyakran járunk moziba, étterembe, színházba, wellnesselni, nyaralni évi 2x, emellett pedig évi 8-10 milliót félre tudunk tenni, ami remek.
A gondok ott kezdődnek, hogy nagyon szeretném magam túlbiztosítani anyagilag, ezért olyan megtakarítási formákat keresek, aminek a hozamai - végszükség esetén - ki tudják váltani a bevételeim is akár, életszínvonal csökkenés nélkül.
Gazdasági dolgokkal való traktálás nélkül, ehhez nagyjából 150 milliót kéne jól befektetni, hogy a hozamai elérjék a havi fél milliót.
Ez nagyjából sikerül(HET) is, ha még 7-8 évig így tudom nyomni a melót, ahogy eddig is csináltam, viszont itt jönnek az újabb gondok.
Soha nem volt még "üresjárat" az elmúlt 17 év alatt, pedig törvényszerű egy törés, egy pofára esés, túl szép az egész ahhoz, hogy igaz legyen. Emiatt évek óta bennem van egy egészséges félsz, hogy mikor szívódik fel csettintésre az összes partnerem, ügyfelem, kliensem.
A másik nagyobb gond, hogy mindig is voltak motiválatlan, "depis" időszakok az életemben, de ez normális szerintem mindenkinél. Az utóbbi 1 évben viszont nagyon azt érzem, hogy csak a rutin visz előre, iparos módon tolom le a megrendeléseket, amiket szerencsére eddig nem érzékelnek a kliensek egyáltalán, sőt.
A munkám kreatív részét teljesen megöli az, hogy minden rendelésre, már-már ipari jelleggel készül a megrendelőknek és semmit nem csinálok kedvtelésből - nem úgy, mint amikor először elkezdtem és "felfedeztek" maguknak a megrendelők.
Egyszerűen nincs időm a meló, család, barátok, sport mellett már és igazából kedvem sincs lecsüccsenni szabadidőben már a számítógép elé.
Az csak hab a tortán, hogy egyedül dolgozom és egyszerűen nincs senki akivel a napi melót együtt tölteném - becsüljétek meg a kollégákat akkor is, ha utáljátok őket! -, nincs közös beszédtémám a munkával kapcsolatban, ami amúgy az emberek életét ugye általában 50%-ban kitölti minimum. Ez a gondolat az utóbbi időben érett meg bennem úgy igazán, hogy mennyire szerencsés az, akinek a munkahelyén van egy közösség, akikkel alapból van egy közös nevező, lehet beszélni pro és kontra a dolgokról, tudja a másik, hogy hányadán állsz a dolgokkal, stb.
Nyilván beszélgetek a barátokkal, a feleségemmel néha, de mivel nem "szakmabeliek", ezért elég felszínesnek érzem ezeket a dolgokat. De nem is hibáztatom őket, hisz nincs rálátásuk arra amit csinálok, teljesen más egy művészeti dologról beszélni és csinálni.
Anno, a kezdetek kezdetén volt 1-2 ismerős, haver akikkel közösen elkezdtük ezt csinálni, de idővel nekik fontosabb volt a továbbtanulás - teljesen érthető módon -, majd végül teljesen felhagytak ezzel a dologgal.
Sok mindenre gondoltam már, hogy mihez kéne kezdenem: kereshetek FB csoportokat hasonló érdeklődési körrel és kialakíthatok egy kört akikkel tudok erről beszélni, de mivel ez egy szűk kör, nem szívesen beszélnék szakmabeliekkel a melóimról, mert esetleg elszipkáznák az ügyfélköröm. Illetve időm se lenne nagyon.
A munkából nyilván le tudnék csippenteni, de akkor kevesebb bevételem lenne és mint mondtam nekem fontos lenne megugrani a fent említett anyagi mérföldkövet, főleg annak tekintetében, hogy én sem leszek fiatalabb és félek, hogy kiégek (még jobban), így addig ütném a vasat amíg meleg. Ugyanakkor bennem van a dilemma, hogyha nem pihenek és szánok időt a mentális egészségemre, akkor lehet, hogy ígyis-úgyis megbolondulok mielőtt odaérnék a célomhoz, és még az utat sem fogom élvezni addig.
Tanácstalan vagyok. Gondoltam rá, hogy elmegyek egy pszichológushoz, vagy coach-hoz, de őszintén szólva én még embert nem láttam, aki szakemberhez járt és valaha vége lett volna úgy egy "kezelésnek" hónapok vagy évek után, hogy "na, felszabadultam, nincs több problémám". Szóval nem nagyon hiszek ezekben, így ha valaki esetleg első kézből tud tippekkel/trükkökkel szolgálni, akkor azt megköszönöm. :)





8: ha soha többé nem kéne dolgoznom, nem csinálnám ilyen formában, az biztos. El tudom képzelni,hogy kedvtelésből néha elővenném a gépet, igen, és csinálnék hasonlót, de teljesen más céllal, más műfajban. Az alapját a munkámnak nem utálom, azt, ahogy rendelésre kell kötelező jelleggel csinálni, számomra érdektelen vagy kifejezetten ellenszenves területen olykor, na azt igen.
Az 5-6 óra munka amúgy nekem is azért van, mert eszméletlen gyors vagyok, sokkal gyorsabb, mint a szakmabeliek általában, és ahogy nálad, úgy nálam se megy a minőség rovására. Ha hajlandó lennék napi 10 órát dolgozni, akkor szerintem durván jó pénzt csinálnék belőle, de nem akarom. Egyrészt, mert ebben a formában ennyi is bőven elég nekem, másrészt meg ugye a gyerekek, rájuk kell idő, az fontosabb.
Egyébként most eszembe jutott, hogy ami nekem jót tesz, ha aktívan töltöm a szabadidőmet, nem punnyadok csak. Tehát ha valami hobbival elfoglalom magam, ami nem muszáj,hogy aktív legyen, lehet akár olvasás is, a lényeg, hogy tartalmas legyen a szabadidő. Így sokkal inkább feltöltve érzem magam, mint mikor csak döglök, telót nyomkodok vagy sorozatot nézek.
10: Anno a kezdeti időszakban amikor még tanultam az általam bálványozott szakmabeliektől, akkor rengeteg ilyen sztorit hallottam, hogy komplett ügyfélköröket nyúltak le.
Ez nem ritka jelenség ebben a szakmában.
Maradjunk annyiban, hogy háttérmunkát végzünk amikből mások profitálnak. Van jó néhány ilyen munka, csak párat leírva: "szellem-írók" (pl. Stephen King könyveit sem ő írja már magának egy ideje.
De nem író vagyok. :) És nem is ilyen szinten dolgozom.
Tényleg, hidd el, hogy nem tudom delegálni a munkám. Képzeld el, hogy Te kedveled egy festő képeit, ő meg megunja a melót és kiadja másnak, akit azért hasonlóan ügyesnek tart, utána meg a megrendelő nem kapja meg időben a festményét és a végeredmény nem is hordozza az általa áhított alkotó stílusjegyeit.
11: Akkor neked lehet, hogy tényleg váltanod kéne ez alapján, de ezt nyilván nem akarod. Viszont ha az anyagiak + a szabadidő miatt csinálod, akkor valahogy át kéne huzalozni az agyad, hogy máshogy állj hozzá. Ha már iparos jelleggel csinálod, akkor legyen igazán iparos és keress új kihívásokat: pl. mérd az időt és versenyezz saját magaddal. :)
A szabadidő eltöltése nálam is minőségi. Van, hogy a hétvége mindkét napján megyünk valamerre a feleségemmel és/vagy barátokkal: fallabda, lézerharc, minigolf, étterem, mozi, színház, bulik, házibulik, koncertek. Hétköznap pedig minden héten van egy randi napom a feleségemmel, amikor este elmegyünk borkóstolóra, vagy mozizni, színházba, étterembe, éjszakai fürdőzésre, vagy hasonló.
Régen ezek fel tudtak tölteni, de manapság már nyaralás után is 2 nappal újra ugyanolyan enerváltnak érzem magam, mintha el se mentünk volna.





Túltoltad, túl erősen álcáztad panaszkodásnak az alapvetően messze átlag feletti jólétedet. Csak azért mondom, mert így tényleg a túl jó dolgodban nem tudod mit kezdj magaddal helyzetben vagy kicsit.
Egyébként szimplán kiégés szerintem a fő probléma a háttérben.
Én két dolgot fontolnék meg. Lecsökkenteni kicsit a melón kívüli pörgést, hogy legyen energiád foglalkozni a jövőd tervezésével is, ha már ilyen mértékben frusztrál és mindenképpen adott időszakban hozzáadott érték nélkül akarsz/tervezel/kell megélned viszonylag magas színvonalon.
A másik, hogy ha igazak a számok, akkor fel kell venni nagyon gyorsan 1-2-3 embert és növekedni. Máris lesz frissítés szakmailag minden téren és növekedés is meglesz, amire vágyakozol





Ha stephen king kiadja es a nagy festok is kiadtak akkor azt ki lehet adni. A folyamat kitalalasa a lenyeg.
Irtam mar hosszabb szoveget. Iszonyu pepecselos munka ha minden reszet neked kell osszefuzni. Elhiszem h ezt leadjak a nagyok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!