Mindenki tehet azért hogy mekkora legyen a fizetése vagy ez a személyiség, genetika kérdése?

#20 Szerintem a többség nem magára gondol, amikor azt mondja, hogy nem tehet semmit.

Legalábbis én biztos nem. Hanem arra, hogyha semmi pénzügyi kultúrád nincs családilag, tizen éltek egy lakásban, ahol nincs víz és tizenhat évesen rögtön el is küldenek dolgozni, akkor onnan nem fogsz kitörni, ha nincs szerencséd és nem találkozol olyan külső személlyel, aki bemutatja, hogy másképp is lehet.

Aközött, hogy 1 milliós vagy 600 ezres fizetésed van, nincs akkora különbség. A következő lényeges szint, hogy kell-e a feleségnek valaha dolgoznia és a gyerekeid kapnak-e 18 évesen saját lakást ahol egyetemre járnak és Oxfordba járnak vagy Svájcba egyetemre esetleg itthon. A kettő között elég lazán mozognak az emberek tényleg munkamorál és szerencse alapján. Viszont van egy szint, amit te sem valószínű, hogy fölfelé megugrasz bármennyit dolgozol is és haladsz előre. Ahogy Elon Musk és Bill Gates is nagyon gazdag családból származik.

Ugyanígy szerintem van egy fölső limit, amit nem tud megugrani valaki, aki putriból jött. Hacsak nem házasodik jól.

#18 Ezt úgy hívják a tudományos cikkekben hogy "selection bias". Azokat a legkönnyebb észrevenni akik sikeresek, de nem látod azokat akik elbuktak.

#21 Pontosan.

Jó pénzt fogok keresni a jövőben? - igen

Jól fogok élni? -igen

Lesz saját yachtom és ferrarikkal fogok mászkálni? - nagy valószínűséggel nem

Én nem hiszek abban hogy vakon próbálkozzunk.

Mert nincs benne logika.

Ha valamire IDŐT költök, az LEGYEN JÓ.

Én azért nem vagyok autópálya-tervező mérnök, mert a matekkal fizikával éveket szívtam az érettségiig, korrepetálásokra kellett járni.

Ha MÉRNÖKNEK nevezik ezt a szakmát, és a fizika-matek horrorral kellene a hátralévő életemet leélni, úgy, hogy a keményen megdolgozott terveimet az állam KIDOBJA mert nem vagyok "nyalós" típus, akkor Minek legyek mérnök?

Ezért nem jelentkeztem egyetemre. Szarrászivatnak, de az alkotásaimat politikai/rokoni/baráti okokból nem hagyták volna érvényesülni.

Voltam HR-es, és tudok mesélni a korrupcióról.

Amikor egy ilyen mosolygós csaj aki sosem dolgozott, mellméretre kapta a fizetését, betalált azzal "Miért vagy ilyen gyanakvó és ítélkező?"

A következő korrekt választ adtam:

"A mosolygás látszat. A valódi kedvesség a megbecsülés. A megbecsülés pénz. Ha nincs pénz, a mosolygás átverés. Az átverésért pedig nem jár a munkám. A munkámért pénz jár, amennyire szükségem van fenntartani az életemet. Ha nem tartod tiszteletben az életem, akkor leülök és nézem ahogy te dolgozol helyettem."