Van még olyan rajtam kívül, aki nagyon lelkesen programozónak tanult, de végül rájött, hogy más munka sokkal jobban boldogabbá tette?

Honnan tudod hogy boldogabb lettel ha a masikat nem is probaltad? Ez megint valami proli onfenyezo kerdes?

Esetleg akkor lenne releváns a velemenyed ha pld 5 evig dolgoztal volna programozokent es utana valtottal volna a gyarra es ugy irnad ezt...

Csináltam pár évig de aztán végleg elegem lett, hogy folyton van egy felettes aki a megkérdezésem nélkül beígér funkciókat és határidőket aztán rajtam akarja elverni miért nincs kész.

Nem egyszer, nem kétszer hanem kéthetente az idők végezetéig.

#Agile

Végül üzemeltetésre mentem át és hibatűrő rendszereket tervezek-építek.

Nekem nagyon bejött, hogy előre kell gondolkodni és nem utólag kapkodni.

Nem a programozással van baj, hanem a mukakörnyezettel.

Olyan helyre kell menni, ahol nem mérgező a környezet. Jó fejek a kollégák, normális a főnök, változatos a feladat.

Ha ilyen helyet találsz és szeretsz is programozni, akkor nem is munkának fogod érezni, hanem hobbinak.

Ahogy #7 mondta nagyon sok múlik a munkahelyen. Néha ledöbbenek hogy cégek miket képesek megtenni és milyen katasztrofálisan csinálják a dolgukat.

Persze az is simán előfordulhat, hogy szimplán rájössz hogy nem szeretsz programozni. Mert más az hogy napi 1-2 órát programozol meg az is ha teljes munkaidőbe. Egyik barátom pl átment, HR re ahol programozókra specializálódott