Fel kellene mondanom?
Egyetem mellett dolgozom egy magánvállalkozásnál, használt játékok válogatásával, feldolgozásával foglalkozunk.
Sajnos, ahogy telik az idő, úgy gyűlik bennem a feszültség, hogy suliból melóba, melóból suliba esek. Lelkileg egy kicsit mélyponton vagyok amúgy is, ami sajnos ma a munkámon is meglátszott. Hibákat vétettem, rosszul számoltam le pár dolgot, ami checkolásnál kiderült. Párban csináltuk, nem tudhatták ki melyiket csinálta. A munkatársaim a fülem hallatára kezdték el fikázni a munkát, amiről mem tudhatták biztosra, hogy én csináltam vagy nem. (Akivel párban dolgoztam, utálják a sorozatos hibáiért)
Fülhallgató volt a fülemben, de végig figyeltem miről beszélgetnek. Minden egyes hibánál elmondták, hogy milyen igénytelen volt aki csinálta, stb. Ismétlem, azt hihették a másik személy csinálta, tudják rólam, hogy mindig precíz vagyok,és nem sűrűn vétek hibát.
Amikor kezdett sok hiba lenni benne, érzékeltem, hogy kezdenek rájönni,hogy én is rontottam benne sokat, nem csak a másik személy.
Nem kérdeztek rá, nem érdeklődtek, hogy minden rendben-e, miért nem figyeltem jobban. Amikor azt hitték nem hallom, elkezdtek rólam beszélni, illetve hogy ki kell deríteni ki rontotta el ennyire. Szerettem volna kiállni magamért, elmondani, hogy rájöttem sokat hibáztam, és sajnálom, amiért nem figyeltem jobban, de 4 órán keresztül ezeket hallgatva, őszintén nem volt lelki erőm. Végül előbb is mentem haza, mint terveztem, a lelki sokk miatt.
Egy ideje agyalok a felmondáson, mert sok a kettő egyszerre, de eddig nem foglalkoztam vele, mert szerettem bejárni, a munkát, a munkatársaimat. De ez a mai nap nagyon megrendített velük kapcsolatban, ha annyira nem méltattak, hogy a szemembe mondják amit gondolnak, akkor mit várjak tőlük?
válasza: válasza: válasza:"használt játékok válogatásával, feldolgozásával foglalkozunk"
Én alapból nem dolgoznék ilyen munkakörben egyetemistaként mivel nekem komoly elveim vannak én csak és kizárólag olyan munkát vagyok hajlandó végezni ami hozzájárul a szellemi fejlődésemhez és összhangban van a várható végzettségemmel, amit fel tudok használni szakmai referenciának diplomázást követően amikor esedékes teljes munkaidős állásra jelentkezni.
"de 4 órán keresztül ezeket hallgatva, őszintén nem volt lelki erőm. Végül előbb is mentem haza, mint terveztem, a lelki sokk miatt."
Olyan emberek szavára sem pazarolnék túl sok energiát / sokkot végképp nem kapnék, akik 4 órán keresztül képtelenek túltenni magukat azon a tényen, hogy tévedni emberi dolog. Gondolom az ő tevékenységük is rendkívül hasznos és nélkülözhetetlen a cég és a társadalom számára ha munkaidőben 4 órán keresztül idejük volt eszmét cserélni egy egyszerű emberi tévedésről.
válasza:"Fel kellene mondanom?"
Kelleni nem kell, de Te döntöd el, hogy megléped vagy sem.
Én sem vagyok tévedhetetlen, pedig a profizmusomról vagyok híres.
Elismerem néha, hogy "ma hülye voltam", vagy "nem is volt kedvem felkelni, és bejönni dolgozni".
Túllendülök rajta. Viszont ha már a ló másik oldalára kezdenek átesni a kollégák, azt jó megelőzni -> Elnézést, ma sz@r napon volt, holnapra összeszedem magam.
Ha ennek ellenére átesnek, és érzed, hogy nem tudod helyén kezelni a dolgokat, kezd rámenni az egészséged: LE KELL LÉPNI!
válasza: válasza:"kizárólag olyan munkát vagyok hajlandó végezni ami hozzájárul a szellemi fejlődésemhez..."
Az is hozzájárulhat az ember szellemi fejlődéséhez, ha a tanulás mellett pont olyan munkát végez, amihez nem különösebben kell agy, mintegy pihenésképpen.
válasza: válasza: válasza:"De ez neki nem pihenés 7-es, hanem egy fárasztó, stresszes környezetben végzett meló."
Igen, ezért írtam a 6.-ban, hogy mondjon fel. A 6. meg a 7. is én voltam.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!