Ha megtehetnétek, abba hagynátok a munkát 55 évesen, mint anyáink a 80 as években?

Én biztos nem hagynám abba, csak nem erőltetném meg magam. Alapvetően jó dolog a munka ha az ember olyat csinál amit szeret. Jó érzés a nap végén, hogy csináltam valami hasznosat is, nem csak henyéltem.

8-asnak a passzív jövedelme viszont érdekelne engem is, persze csak ha nem titok.

Nekem is van ilyen téren érdeklődésem, hogy komolyabb tőkejövedelmet összehoznék meg ilyenek. Egyenlőre ott tartok, hogy van pár millió megtakarításom inflációkövető állampapírban, illetve az utóbbi idöben a hatalmas lejtmenetet és válságot látva elkezdte piszkálni a csőrömet a tőzsde olyan értelemben, hogy milyen durva vételi pont közeleg a "világégés" által. Nem feltétlenül a kereskedés és az árfolyamnyereség ami igazán érdekel, elsősorban az osztalékra mennék rá talán ha belekezdenék.

Én 56 éves vagyok, de még mindig nem gondolkodom azon, hogy abbahagyjam.

Egyrészt szeretem a munkámat, másrészt, ketten élünk a nagylányommal egy panellakásban, nincs rajta kívül senkim.

Előbb-utóbb nyilván elköltözik, ha tud venni saját lakást.

Bár imádok olvasni, de a nap 24 órájában otthon üljek egyedül és olvassak, ezt nem tudnám elképzelni.

Azt szívesen megtenném - már most is - hogy nem napi 8 hanem csak napi 6 órát dolgoznék. Erre azonban sajnos nincs lehetőségem.

Én más most abbahagynám -> 52 éves vagyok. Nagyon elfáradtam, alig várom, hogy nyugdíjas legyek. 34 éve végzek 3 műszakban vagy folyamatos műszakban fizikai munkát. Összes szolgálati időm 38 év. Remélem, hogy addig nem törlik el a nők 40 év szolgálat utáni nyugdíjbavonulási lehetőségét.

Apám 60 évesen ment nyugdíjba 40 év után. Már alig várta. Hívták vissza dolgozni, de nem ment. Soha többet nem dolgozott. Ő is elfáradt a munkában. Kőműves volt, lakótelepeket, családi házakat, hídakat, utakat épített. 18 évig élvezte a pihenést. Szó szerint...