A proletároknak nincs hazájuk, csak pénztárcájuk van. Meddig fog még a nyugatra való kivándorlás tartani?
válasza: válasza: válasza:#3
És ez min változtat bármit is?
válasza:"nincs hazájuk, csak pénztárcájuk"
Én inkább úgy mondanám, hogy mindekinél van egy fontossági sorrend. A felső tízezernél is, csak ők feljebb vannak a motivációs piramisban.
válasza:"kiskoruk óta primitív családi környezetben csak a pénz fontosságáról hallottak"
Nem világos, hogy kikről van szó. Most valamilyen feszültséget próbálsz kiadni magadból? :)
válasza:A kérdés két mondatból áll. Az első egy kijelentő mondat és hamis állítás. A második mondat egy kérdés, amire a választ az első válaszoló világosan és tömören megadta.
A kérdés kommenttel is rendelkezik. Abból világosan megtudjuk, hogy a kérdező nem ismeri am magyar nyelvet és a hivatkozott fogalom jelentését. Ugyanis egyfelől a proletárok halmazába más is beletartozott és nem minden tanulatlan, sem minden 8 osztályos, sem minden "szakmelós". Másfelől a proletárok halmazát teljesen másképp definiálták a fogalom megalkotásakor. Harmadrészt számos olyan ember ment ki, aki nagyon is hazájának tekinti szülőföldjét. Csak nem akar folyamatosan hányni attól, ami ott van. Negyedrészt, ha elfogadjuk a kérdezői fogalomértelmezést, akkor fel kell világosítanunk őt, zömében nem a "proletárok" mentek nyugatra, hanem azok az aktív, gyakran magasan kvalifikált emberek, akik nemcsak megbecsülést akartak a munkájukért, de egyszerűen csak alkotni szerettek volna. De nem engedték őket az alkotáshoz szükséges feltételek elvételével. Az ilyen ember, pedig sem a beavatkozást nem tűri, sem azt, hogy ne alkosson.
Van még az az eset, hogy ez a kiváló ember nem megy nyugatra, hanem rendet tesz a saját háza táján. z valóban opció lenne, ha csak a tényleges akadályozók ellen kellen küzdeni. De van ennél hatalmasabb erő, ami ellen nem lehet, ez pedig a kérdezőéhez hasonló, tudatlanságból eredő hamis és erőszakos beképzeltség. Ott nem küzdés, hanem nevelés és oktatatás kell.
Miért hamis állítás? Kifejtenéd?
Proletár nem lehet diplomás ember, vagy az aki szellemi munkát végez. Ez nyilván azért fáj neked, mivel a proletár csakis kizáólaf kétkezi munkást jelent, és neked vagy felmenőidnek ilyen munkát kell/kellett végeznia a megélhetéséhez, mivel 8osztály vagy szakmelós suli volt legmagasabb végzettségük.
A bérmunkásként végzett fizikai, azaz kétkezi munka ezen osztály egyik elsőrendű megkülönböztető jegye.[1]
Kövér György, Gyáni Gábor: Magyarország társadalomtörténete a reformkortól a második világháborúig (Osiris Kiadó, 2006))[1]
Link: [link]
AZ ALSÓ OSZTÁLYOK
OSZTÁLYVONÁSOK – RÉTEGKÜLÖNBSÉGEK
A társadalom számszerű többsége, felénél is nagyobb hányada, 4-4,5 millió fő tartozott az alsó osztályokhoz. Annak eldöntése, hogy kit soroljunk ide, nem oldható meg oly módon, hogy kijelentjük: mindenkit, aki a státushierarchia alsó fokán állt. Helyénvalóbb megközelítés szerint az alsó osztálybeliek többnyire fizikai munkát végző bérmunkások. Lényeges különbség van azonban a fizikai munkát végző (kis)tulajdonosok és a csak bérmunkások között. Igaz, a kistulajdonosok egyáltalán nem elhanyagolható hányada szintúgy végzett bérmunkát, tehát a kisbirtokos-napszámosok vagy az időnként napszámosként is tevékenykedő kisiparosok sem rekeszthetők ki minden további nélkül az alsó osztályok köréből.
"A bérmunkásként végzett fizikai munka tehát az osztály elsőrendű megkülönböztető jegye. Az alsó osztályok proletárként (félproletárként) definiált népes tömbjét belülről tovább tagolja a gazdaság mezőgazdasági és nem mezőgazdasági szektorokra bomlása. Hiszen amíg az iparban és a szolgáltatásban dolgozó munkások, kevés kivétellel, a proletár klasszikus típusának feleltek meg, addig a mezőgazdasági bérmunkások számottevő része csak távolról emlékeztetett annak ideáltípusára. Természetesen a városi (tehát ipari és szolgáltatásbeli) proletariátuson belül is akadtak rendhagyó csoportok (például a házicselédek vagy a kétlaki iparosok); a mezőgazdaság kétkezi munkástömegeinek viszont túlontúl nagy hányadát éppen olyanok alkották, akiket nem csupán a bérmunka határozott meg. Hiszen: „Az agrárproletár családok nemcsak munkavállalásból éltek, hanem egyúttal – különböző mértékben – önálló termelők is voltak” (Gunst Péter 1987, 84).
Az agrárproletárokat és a nem mezőgazdasági, más szóval a városi munkásokat jól megkülönbözteti egymástól az is, hogy (1) milyen formában kapták kézhez munkájuk ellenértékét, a bért; (2) hogy munkavállalói státusuk mennyire felelt meg a szabad munkaerő jogi fikciójának. Ám olykor még magán a mezőgazdasági bérmunkás társadalmon belül is lényegbevágó különbségek forrása volt ez az utóbbi két szempont."
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!