Jól látom, hogy a mérnöki képzés "mintadiákjai" nincsenek előrébb a karrierben, mint aki átlagos volt egyetemen?

Buta altalanosítas.

Nemblehet extrapolalni a szűkebb környezetedből.

Nem lehet általánosítani.

Nálunk köszönő viszonyban sincs az egyetemi anyag a munkához kellővel ezért jegytől független ki lesz sikeres.

Tanárok többségének halvány lila fogalma sincs, hogy mit kéne tudni és 15-20 év lemaradásban vannak.

Aki azt tudja ami a munkához kell az sem garancia a sikerre.

Múlik még az életkörülményektől, személyiségtől, mennyire tudnak interjúzni és ezernyi apró dologtól.

Hajaj, nagy bajok vannak, ez nagyon nem így van :D Ha a szombat délelőtt gyakorin kommentelők valamilyen szempontból különböznek a többségtől, ami miatt máshogy válaszolnak erre a kérdésre, akkor bármennyi választ kapsz sem jelentheted ezt ki. Plusz azt a faktort is nehéz leválasztani erről a kérdésről, hogy aki egyetem alatt irigykedett a jól teljesítőkre, most jobban megjegyzi, ha kárörvendhet a vélt sikertelenségükön, szóval őket kérdezni eleve nem jó módszer, ha az igazság érdekel.

És ismét, egy jó mérnök ezeket tudja magától is.

Én tipikus jó tanuló voltam az egyetemen. Sosem voltam menő emiatt, sőt..., amiért nem éreztem cikinek, az az, hogy valahogy nem forgattam bele extrább energiákat, mint más. Szerettem és volt agyam hozzá, így valahogy gyorsan rámragadt minden. De buliztam a többiekkel, segítettem mindenkinek, aki kérte, szóval nem lógtam ki azt leszámítva, hogy a tanárok tőlem mindig többet vártak.

Az életben az számít, hogy mit tudsz (gyakorlatból semmit, tök mindegy mennyit magoltál a suliban) és némi szerencse is, hogy hova kerülsz be dolgozni. Vagyis a kutya nem nézi hányas lett a diplomád, de ha az egyetemen szorgalmas voltál, az előre vetíti, hogy valószínű az életben is hasonló hozzáállásod lesz és ezért azt mondanám valahol megállja a helyét, hogy aki egyetemen sikeres, az az életben is az lesz. (Nem a kényszeresen magolókról beszélek. Inkább arról, aki szereti megérteni a dolgokat, utána jár, stb.)

Én azt mondanám, hogy kicsit tágabb látókörrel jöttem el talán az egyetemről. Nem féltem keresztbekérdezni állásinterjún, mert tudtam, hogy a kérdésem szakmailag megállja a helyét (ezért vettek végül fel). És ami NEKEM sokat számított, hogy nagyon jó ösztöndíjam volt végig. Mivel a szüleim eltartottak egyetem alatt, ezeket össze tudtam gyűjteni és az életkezdéshez tök jól jött, hogy van egy pici megtakarításom, ki tudok venni egy albérletet, megvenni bele a szükséges dolgokat, stb.

Én erre azt tudom csak mondani, hogy akadémikus tudás nem egyenlő a gyakorlati tudással.

Minden mérnöki szakon fontos az, hogy jó probléma megoldó képességed ha nincs akkor hiába van meg a tudásod nem fogod tudni azokat alkalmazni.

Én középsuliba sokkal inkább láttam ezt a jelenséget, hogy voltak emberek akik bemagoltak mindent, szín ötösek voltak, ma meg sehol sincsenek. Egyetemnél ezt én nem annyira látom igaznak.