Mit tegyek, ha a szüleim nem nézik jó szemmel, hogy diplomás munkanélküli vagyok?

ÉN is az egri fősulira jártam, s egyáltalán nem büfészakra (BTK)

Én nyáron dolgoztam mellette, meg néha besegítettem egy ismerősnek, de gyakorlatilag abból állt az egész hetem, hogy minden nap reggel 8-tól este 7-ig voltam bent a suliban (Az már nagyon jó volt, ha csak 10-re kellett mennem) Volt persze néhány lyukas órám, de az annyira volt elég, hogy egyek valamit, vagy leszaladjak a könyvtárba. A csütörtök mondjuk csak délig, kettőig voltam, viszont délután könyvtár, s volt, hogy még pénteken is ott ültem. (Na nem csak úgy üldögéltem, hanem dolgoztam: kutattam, készítettem a beadandókat, gyűjtöttem az olvasnivalókat és el is olvastam őket.)

Szóval meg tudom érteni a problémád, de ne add fel. Ha van lehetőséged, s ismerősöd, aki a fővárosban lakik, akkor érdemes megpróbálni (körbekérdezni) hátha tud valaki valamilyen, akár adminisztratív munkát is.

Esetleg egy-egy céghez, vállalkozóhoz becsöngetni, felhívni,hogy kellesz -e nekik. Ha GTK-n végeztél, akkor lehet, hogy nagyobb az esélyed. Még az sem baj, ha eleinte fogd meg munkát adnak, vagy esetleg, ha nem kell albérlete fizetned, mert helyi vagy, akkor egy szimpatikus cégnél, akiktől lehet tanulni , ajánld fel, hogy pár hónapig ingyen, vagy minimális tiszteletdíjért dolgozol. Így mind a ketten jól jártok, hiszen neked lesz gyakorlatod, esetleg utána a főnök beajánlhat téged másoknak, illetve ők kapnak egy embert nem is olyan sokért, vagy akár ingyen.

Sok sikert! S ne add fel.

Sziasztok!

Megkérdezhetem, hogy azóta hogy alakult az életetek? Találtatok munkát? Mennyi idő volt?

Én is belekerültem ebbe a szorítóba. BME-n végeztem, amikor tehettem vállaltam gyakot,de most az a nagy helyzet van, hogy az építőiparban szinte lehetetlen elhelyezkedni. 3 hónapja vagyok itthon, cirka 100 helyre jelentkeztem, melyből 9 interjú jött össze. Beadom arra a néhány szakmai és tömegével nem igazán szakmai helyekre is. 5-ről vissza sem szóltak, 3 elutasított, egy bútorbolti eladónak vettek volna fel, de ott meg túlképzett voltam. Nagyon mondtam pedig, hogy menni akarok, de másnap azt mondták, hogy még átgondolják. Ennek 1 hete...:(

Nem bírom ezt a lógást a semmiben, és a szüleim sem. Mindennaposak a viták, nem nagyon értik a helyzetet, hiszen az ő idejükben más volt... Hogyan kezdjek akkor önálló életet? Még ki tudja hány hónap? Addig se eljárás, se barátok (mivel Pesten vannak én meg vidéken) se egy új ruha, de ami a legrosszabb, minden napra kitalálni valami feladatot...takarítás,főzés ezután unatkozás és tehetetlenség.

Mondja valaki, hogy ez nem személyiségromboló? Ha esetleg tudtok valami bíztatót tanácsolni, olyan jó lenne...

Köszi

Kedves utolsó és mindenki, akit érdekel!

12/14-es vagyok. Azóta találtam állást, de sajnos csak ismerős ismerősének az ismerősén keresztül. Ez nem annyira jó, mintha saját erőmből találtam volna vagy saját erőmből küzdöttem volna fel magam valahová a társadalmi ranglétrán, de félretéve az önérzetemet, van végre állásom. Egy gyeses helyére vettek fel, adminisztratív munkakör. (Egy érettségivel rendelkező is meg tudja csinálni, s kvázi a kisfőnököm is csak érettségivel rendelkezik, de hát ez van)

Amúgy érdekes a munka, egy része pályázatírás.Igazából ami hiányzik nekem, az a pörgés, a kreativitás és a fejlődés. Egy idő után nem fejlődsz sehová. Néha nagyon keresni kell a kihívásokat.

Már előre félek attól, mi lesz akkor, ha visszajön gyesről a kolléganő. Akkor vajon lapátra kerülök megint?

Remélem addigra felszedek annyi ismeretséget, hogy ez ne legyen probléma. Jó lenne közben fejleszteni magam.

Nektek hogy alakult az életetek?

Egy jó tanács, hogy a keresgélés közben nem szabad szerénynek lenni. Mindenhová add be, mindenhová menj el, ismerősöknek is hangoztasd, hogy te állást keresel. (Nyilván nem fogsz rögtön nekirontani, hogy jaj-jaj, nincs állásom, de mindenképp említsd meg, hozd szóba, ha beszélgettek)

Olyan állásra is add be, amire nincs meg a végzettséged, vagy akár több is van. Mert sosem lehet tudni ,hogy kiben mit mozdítasz meg.

Addig is a mindennapokat úgy lehet túl élni, ha minden napra készítesz egy napirendet, amiben rögzíted, hogy mit is fogsz csinálni (pl: 7.30-fölkelek, reggeli, 8.00-elmegyek a boltba 9.00-11.30 - álláskeresés a neten, 11.30-12.30 - ebéd készítés, 13.30-takarítás/sport/kerti munka/stb.) Még akár a tornát is ugyanígy beiktathatod.

Sok sikert! És ne adjátok fel.

Szia!

Gratulálok! És szerintem ne érezd magad rosszul emiatt, manapság majdnem mindenki ismeretséggel jut be. A probléma akkor fájó, ha nincs potenciális ismerősöd. :)

Nekem is volt egy hely, ahova ismerős ajánlott be egy multihoz, és meg be is hívtak interjúra, de kiderült a helyszínen, hogy előttem és utánam is évfolyamtársaim voltak, akik szintén egy-egy ismerős útján lettek behívva. A lényeg, hogy (mint ismerősömtől megtudtam)az egyik ott dolgozó csaj tesója volt a legerősebb kapocs, akinek még csak nem is hozzánk hasonló a végzettsége. Így őt vették fel. Hát ilyen is van...

Igyekszem minden követ megmozgatni, de a kiábrándulással is meg kell küzdeni.

Btw. Ha valahol hallanátok, hogy építészre szükség van, engem nyugodtan lehet zargatni imseretlenül is! :D (poén)

Köszi a tanácsokat!

a kérdezőt meg lehet kérdezni milyen munkakörbe helyezkedett el?

ÉN azt tanácsolnám mindenkinek hogy amíg állást keres és otthon van egy dolgot tegyen meg: TANULJON NYELVEKET. Hihetetlen sokat számít és most van rá időtök.

Az utóbbi pár hozzászólónak üzenem, hogy nekem sincs munkám 3 éve, pedig beszélek nyelveket, mivel angol tanári diplomám van, de németül is beszélek, sőt a franciát is elkezdtem tanulni autodidakta módon, ennek ellenére nincs állásom. Nyelveket tudni jó, de csak angol felsőfokú nyelvtudással NEM kapsz munkát egy kisvárosban, főleg nőként nem, mivel fizikai munkát nem bírnék.

Gazdasági/közgazdász/banki/pénzügyi végzettséggel több esélyetek van, mint nekünk tanároknak :(

Ja és persze a kapcsolatok a legfontosabbak, mert olyan munkahelyeket látok, hogy időtöltés gyanánt keresztrejtvényt fejtenek. Na hogy kerültek be ide ?????-ötlik fel bennem a kérdés.