Van olyan rajtam kívül, aki szinte semmit nem haladt az életében és nincs karrierje, csak egyhelyben topog a munkahelyén, megragadt az életében?

Nem szabad beletörődni, ha nem küzdesz hogy fejleszd magadat akkor semmi nem fog változni vagy csak rosszabb lesz idővel ahogy öregszel.

De ha neked így is jó, akkor ezzel semmi probléma sincs, csak ne az legyen hogy egy nap felébredsz és hirtelen azt veszed észre, hogy elment melletted az élet.

Egyébként mennyit fizetnek ilyen raktári betanított munkára manapság? Pusztán kíváncsiságból kérdezem. Szerintem még így is jobb (anyagi) helyzetben vagy mint pl a tanárok...

Szerintem nem lehetsz annyira buta, egyrészt nagyon jól fogalmazol, jól írsz és a helyesírásod is teljesen jó. Másrészt az is látszik, hogy érzelmi intelligenciád is van. Nem akarok előítéletesnek tűnni, tudom akkor is annak fogok, de szerintem az átlag raktárosnak kevésbé fejlettek ezek a képességei.

Talán ha az önbizalmadon, önbecsüléseden dolgoznál, sikeresebb lehetnél tanulásban, munkában, mindenben, és akkor a jobb lehetőségeket is meglátnád.

4 és fél éve kezdtem dolgozni egyetem elvégzése után.

Akkor kemény 195 ezer ft-os bérért.

Most keresek nagyjábol 350 ezret bruttóban.

Egy műszakban dolgozom, eleinte irodai munkakörben majd kb 3 éve átkerültem az egyik termelő üzembe, de igazából most is irodán vagyok nagyrészt.

Kétszer ajánlottak jobb pozíciót, mindkétszer igent mondtam de a közvetlen feletteseim soha nem engedték, hogy mást csináljak. Nekik az éri meg hogy fos fizetésért csináljam meg azt amit senki más nem csinál.

Egyébként hivatalosan műszerész-gépbeállító vagyok, de inkább informatikai jellegű a munkám.

A közvetlen főnökömnek egy sima érettségije van, pár évvel idősebb nálam. Én vagyok az egyetlen felsőfokú végzettsegű az egész üzemben és aki legalább egy idegenyelvet beszél. A betanított bérmunkások többet keresnek nálam.

Többször próbáltam máshova elmenni, de a környéken nincs normális munkahely vagy normális pozíció. Egy-két lehetőség volt csak, de nem engem válsztottak soha. Legtöbbször állásinterjúra sem hívnak be.

Most ott tartok, hogy a legalantasabb munkákra is jelentkezek már, de még ezeknél sem engem választanak, elbeszélgetésre sem hívnak be.

Konkrétan gépbeállítónak jelentkeztem másik gyárba három műszakba, ahová a felvételi követelmény érettségi és 2 év tapasztalat volt, de mégis azt írták nem felelek meg...

A jelenlegi munkahelyem előnye, hogy közel van, egy műszakos és igazából megszakadnom sem kell. Csak tűrni, hogy nálam sokkal gyengébb képességű emberek dirigálnak. De leszarom, próbálok nem foglalkozni a dologgal.

Szüleimmel élek, így kiadásaim nem nagyon vannak, szinte minden pénzem félre tudom tenni így.

Úgy érzem egyhelyben toporgok már évek óta, és nem tudom hova léphetnék tovább, de nagyon motivációm sincs. Amikor elkezdtem dolgozni csak az volt a célom, hogy a barátnőmmel lehessek és összeszedjek annyi pénzt hogy Bp-re költözhessünk. Azóta ennek már mindegy, 3 éve egyedül vagyok és ambícióm sincs elköltözni, meg nem is lenne értelme. Nagyjából a jelenlegi fizetésem duplájáért sem érné meg hiszen akkor is még csak ott lennék életszínvonalban mint most.

Kilátástalannak érzem a dolgot és nincs semmi ami motiválna.

A jelenlegi életemhez ez is bőven elegendő pénz, amúgy sem szoktam szinte semmire költeni.

Néha veszek pár dolgot magamnak, vagy ellutazok külföldre, de ugye a covid szarság miatt az elmúlt években ez sem volt opció...