Őszintén, titeket zavar, ha valakinek jobban megy nálatok anyagilag?

#12: Én 32 éves koromig a szülőkkel éltem. Addigra jött össze a lakásra az önerő, meg a jó fizetés, hogy ne 25 évre kelljen felvennem a hitelt. Azóta is haladok előre.

Van ismerősöm, aki gyakorlatilag készen kapta a szüleitől a lakást és ugyan nem nézett le engem, de jelenleg egy helyben toporog, mert nem ő dolgozott meg a lakásért és nem tudja, hogyan is kellene fent tartani és előre haladni.

Nem zavar. Néha kicsit frusztált voltam, amikor egyetemi társaim lakásokat kaptak a 11. kerületben, miközben a teljesítményük is gyatra volt, csak jó helyről jöttek. Inkább annyit próbáltam ebből kivenni, hogy nekem is hasonlót kell biztosítani a gyerekemnek majd, sokkal gondtalanabb pályakezdése lehet, mint nekem, aki halmozza a diákhitelt.

Végül jó állásom lett, hamar törlesztettem mindent, és lakást is sikerült vennem, igaz hitellel, de már most többre vittem, mint korábban remélni mertem.

Nem tudok haragudni azokra akikre van, de a szüleimre sem, amiért nem volt. Nehéz dolog ez. Inkább az a titok nyitja, hogy saját magunkkal elégedettek vagyunk-e, vagy sem. Csinálhatnánk-e jobban, vagy sem. Nem szabad máshoz mérni magunkat, a rajtvonal nem mindenki számára azonos.

Illetve az anyagiak nem minden, tovább tudnék menni én is ennél is stresszesebb, jobban fizető állás felé, de akkor idegbeteg lennék, nekem az nem hiányzik.

Engem csak akkor zavar, ha másoknak okoz kárt és abból él jól. Pl. valami lehúzással keres jól, vagy vállalkozó és méltánytalan bért fizet az alkalmazottaknak miközben ő maga meg nagyon jól él, stb.

Aki tisztességesen keres sokat, azzal semmi bajom, örüljön neki.