Csak szerintem életképtelen az aki nem talál munkát 3 hónap alatt ?

Én másfél évig nem találtam, aztán leléptem külföldre, ahol értékelték, amit nyújtani tudok. Most meg annyit keresek egy hónapban, mint te egy évben.

Akkor te vagy az életképtelen?

Minden relatív, mindenkinek más az élethelyzete.

Nagyban függ attól, miért nem talál munkát

Válogatós, vagy valóban csak vállalhatatlan lehetőségek ajánlkoznak? (fizetés, távolság, követelmények, stb)

Az, aki folyamatosan kuldi mindenhova az oneletrajzat vagy az interjukon bukik el sorban, pedig o akarna az allast, az valoszinuleg igen, valami szerencsetlen ember, plane ha mondjuk egyszerubb allasokra is jelentkezik, es oda se veszik fel. (Volt aki panaszkodott, hogy meg gyarba se veszik fel xD)

De aki csak szimplan valogat, annak barmi oka lehet. Volt amikor x ido alatt en is max ket helyre jelentkeztem talan (aztan fel is vettek, mar dolgozom), munkanelkuli voltam nagyon sok idon keresztul, igazabol nem volt elet-halal kerdese, hogy dolgozzak, ugyhogy nem mentem el olyan helyekre, ami nem volt szimpatikus.

"Csak szerintem életképtelen az aki nem talál munkát 3 hónap alatt ?"

Szerintem igen. Egyesek szerint legalábbis az.

Nem vagyunk egyformák sem személyiségben, sem életkörülményeinkben, éppen ezért általánosítani igen aggályos dolog.

Én 5 hónapig nem találtam munkát, pedig intenzíven kerestem.

Ahol mind a munkáltatónak, mind nekem megfelelt volna minden, oda nem tudtam bejárni, olyan volt a munkaidőrend, vagy annyira rossz volt oda a közlekedésem. Az nem volt opció, hogy reggel 4-kor elindulok otthonról és este fél 6-ra érek haza azért, hogy 8 órát ledolgozzak valahol, az óvodába pedig önállóan közlekedik a kiskölök 3 évesen, elkészíti magának az ennivalót, ha éhes, befűt a kályhába, ha fázik, amíg anya este haza nem ér. :)

Amíg nem tudták, hogy vidéki vagyok, kisgyerekes és elmúltam 40 éves, addig szép és jó volt minden. Amint megtudták valamelyiket, jöttek a kifogások. Még csak lehetőséget sem biztosítottak arra, hogy bármit bizonyítsak.

5 hónap után akadt egy olyan cég, amelyiknek ezekkel semmi baja nem volt. Az óvodai dolgaimat is rugalmasan képes volt kezelni. Érdekes, mégis ment a munka. Ugyan kevés, de létezik családbarát munkahely még a földön.

Nálunk nagyon kellett egy hajnali udvartakarító, aki kihúzza a kukákat, feltakarítja a parkolót, tud

géppal füvet nyírni, és biztosan megjelenik munkára.

Jelentkezett egy harmincas pasi, ápolt, halkbeszédű, és kimondottan a hajnali kezdés érdekelte(egy órakor végzett)

Aztán egyszer munkajogi vitába keveredett..jogtalanságra utasította a végtelnül buta főnőnöke, ezért panaszt tett.

Kiderült, hogy a szomszédos egyetemre jár joghallgató, ötödéves..a feleségét is ápolnia kell, a kisgyerekét is el kell látni, azért jött a céghez..

Pert akasztott a cég nyakába, nyert, de mehetett munkát keresni.

Nem értették, miért vállal ilyen alantas munkát?

...azért, mert a közelség volt a legfontosabb..a közelben lakott, az egyetem is két percre volt..

Van ilyen is...