Miért van az hogy ha nagyobb összeget kell kiadnom akkor meghátrálok?

#10

Téves.

Ha percenként keresel 100milliot a nap 24 órájában akkor se vennéd meg a Balaton szeletet 5000Ft-ert?

Dehogynem, hiszen többet buknál az idődön, ha egy másik boltot keresnél...

Szóval ez nem így megy.

Van rá pénzed vagy nincs.

Ha valamire van pénzed az azt jelenti, hogy nem fogod megnezni az árát.

Vannak helyek ahol nem írják ki a termék árát. Azért, mert aki ott vásárol az megengedheti magának. Aki meg az árra kíváncsi, az nem engedheti meg.

Szerintem ez hülyeség.

Ha én a sport szeletet szeretem, de csak mars van 5 ezerért, akkor nem fogok marsot venni, mert nekem az nem ér annyit. Sport szeletnél lehet eldönteném, hogy ez nekem most megér-e 5 ezret, vagy kibírom nélküle, mert túl megy a pofátlanság határán. Nem azért, mert nem tudok fizikailag nélkülözni 5 ezer forintot, hanem mert egyszerűen ár-érték arányban nem ér annyit.

Aki saját jogán gazdagodott meg, az hidd el sosem fogja ész nélkül szórni a pénzét, mert pontosan tudja annak az értekét. Akkor sem, ha passzív jövedelemként termelődik már a végeláthatatlan vagyona.

#12

Nem akarod érteni...

Próbálom egy másik példával, hátha úgy ravezetlek.

Egy doboz gyufa 5Ft.

Nekwd kell gyufa, de a boltban csak 50 Ft-ért lehet kapni.

Megveszed? 🤔

Vagy elmész másik boltba, ahol 5 Ft-ért megkapod?

Ha neked ez tényleg komoly problémát okoz, akkor érdemes lehet ezt egy pszichológussal átbeszélned. Akár gyerekkori, családi és egyéb minták is okozhatnak ilyeneket, amiket némi beszélgetés során szakemberrel könnyebb lehet helyre tenni, megfelelő új viselkedési és gondolkodási mintákat kialakítani helyette. Mehet akár szakember nélkül is, sok féle hasznos könyv is van ilyen témákban, viszont a szakember személyre szabottabban tud segíteni, mint egy könyv általános megoldásai.

Viszont az is nagy kérdés, hogy vajon tényleg probléma-e ez és valóban az-e a gond, hogy nem tudod megvenni, amit szeretnél, vagy inkább csak lassan sikerül a tudatos döntésnek felülkerekednie az ösztönös vásárlási vágyon?

Én pl. egyáltalán nem tartom problémának, hogy nem veszek Xboxot. Néha rám is rám jön, hogy játszanék néha és ehhez kéne venni egy Xboxot. Van hogy el is kezdek nézelődni utána, de aztán mindig arra jutok, hogy nekem nem ér ennyit.

Van rá pénzem, sokkal többet elköltök akár egyben is dolgokra, de az Xboxot nem használnám ki - még a számítógépre, tabletre megvett játékokkal sem nagyon szoktam játszani, úgyhogy nálam igazából az Xbox vételi vágy a "hiba", amit a "megtorpanás" korrigál és nem fordítva.

Általában nálam is garasoskodásként jelenik meg a dolog. Amikor nézelődök szeretném megvenni, de aztán sokallom az árát, ennyit nem akarok költeni rá. De igazából, ha átgondolom, pontosan tudom, hogy semennyit sem érdemes költenem rá, mert nekem nincs igazán szükségem rá.

Arról nem is beszélve, hogy most is épp lomtalanítok és egy rakás ezer éves kacatot kell kidobálnom, amik jó részét nem, vagy alig használtam, csak összevásároltam őket, mert akkor jó ötletnek tűnt, most meg már csak eltakarítandó szemét.

Persze nem vagyunk egyformák és nem várom, hogy ugyanúgy élj és viselkedj, mint én. Ha te tényleg szoktál/szeretnél játszani és tényleg használnád és számodra hasznos időtöltésnek tartanád, akkor vedd meg. Kikapcsolódni kell, ha téged a játék szórakoztat, akkor vedd meg.

Az sem biztos, hogy a kis tételekben kiadott pénz jó, hogy elmegy, vagy jobb helyre megy. Érdemes egyszer legalább néhány hétig, hónapig számon tartani, hogy mire mennyit költesz és utána számolni, hogy mennyire adódnak össze a kis összegű kiadásaid, mert elég mellbevágó tud lenni, hogy mennyibe is kerül hónap, pláne év végére az a napi egy apró kiadás (nem meglepő módon egy hét alatt 7x, egy hónap alatt 30x, egy év alatt 350x annyiba, 10 év alatt meg 3500x annyiba).

Itt sem azt mondom, hogy semmire ne költs, nem kell aszkéta életet élni. Főleg, ha meg is engedheted magadnak. De azért nem árt időnként összegezni a kiadásokat és átgondolni, hogy tényleg érdemes-e annyit és annyira gyakran kiadni dolgokra, mint ahogyan teszed. Mert ha tudatosan átgondolod, akkor jó eséllyel legalább nem 10 év után jössz rá, hogy mennyi pénzt szórtál el olyasmikre, amit te is hülyeségnek tartasz utólag.

Én is lyen vagyok, de legalább nem szórom a pénzt ezerrel. Pl most kéne egy porszívó, mert a régi már nem jó. Még azt is nehezen veszem meg, már régóta halogatom. Pedig ez legalább tényleg hasznos dolog, nem szórakozás. Mi is szegények voltunk kiskoromban és berögzült, hogy nem szabad sok pénzt költeni.

Szeretnék pl egy szintetizátort is, de 40 ezer alatt nem kapni normálisan és egyszerűen nem bírok annyit kiadni valamire. Pedig néha, főleg hogyha hasznos dolgot vesz az ember, nem kéne így spórolni mindenen. De ez annyira belém van kódolva már, hogy nehéz szembenni.

Élelmiszerre könnyebben kiadok valamivel több pénzt, összeségében elég sokat.