Mit gondoltok a jelenlegi helyzetemről?

A kérdés magát nem polgár pukkasztásnak szánom. Tudom, hogy sokan össze tennék a két kezüket amiatt amit most leírok kérdezek. Nos elmúlt 9 évben egy Német multinacionális nagyvállalatnak dolgoztam(ok). Egy olyan poziban egy olyan részlegen ahol sose volt pénz fizuemelésre, ezért szarrá hajtottak minket, így túlórából és ügyeletből tudtuk elérni a piaci fizetést olyan 450-600.000 Huf Brt-ót. Ez azzal járt, hogy soha nem volt ünnep, se húsvét, se karácsony, se szilveszter. Mindig ügyelni kellett, hétvégente karbantartani stb. Ez 9 év után úgy, hogy nagyon nem változott a bér megterhelő volt a családnak is. Gyomor gyulladást kaptam, plusz Burnout-tom lett, nem volt kedvem felkelni se, nem hogy karriert csinálni. Igaz előléptettek sokszor de fizetés nélkül több felelősség és nyűggel a nyakamban.

Egyik projektben együtt dolgoztam egy másik cég ágazat vezetőjével, nagyon rendes embernek tűnt, emberséges, barátságos. Úgy adódott, hogy munkát kínált nekem, magas beosztásban, de nyugisat, abszolút nyugisat, tudta min mentem keresztül, nem megsajnált felfigyelt a képességeimre. Az állást gondolkodás nélkül elfogadtam, a vele járó 746.000Ft Brt fizetéssel és 13. havi extra fizetéssel + Cafetéria, üzemanyag támogatás. Nos álom meló, olyan szempontból is, hogy szinte alig van munka. Egész nap a gyerekkel vagyok, 4 hetes, teljesen jó ja igen itthonról "dolgozom". Nagyon kevés munka van, de ami van hamar lehet vele végezni, mondom álom meló. Viszont kvázi nem elégít ki, félek elbutulok, vagy a piaci értékem romlik. Viszont mind anyagiakban, mind család szempontjából, végre vannak ünnepek, hétvégék abszolút nyerő. Egy ideig jó lesz, pihnek, gyereket neveljük. De megéri hosszú távon? Vagy 9 év elég volt a rémálomból és ez a jutalom? Mit kellene tennem hosszú távon? Jó ez így? Féle a technológiák elmennek mellettem mert nekem nincs jelenleg kihívásom.