Hogyan tudnám oldani a hangulatot?

Szerintem idővel biztos, hogy fel fog oldódni. Még csak 21 éves, első munkahely, biztos meg akar felelni :D A generációs szakadék is közre játszhat, elvégre egy 40-45 éves és egy mai 21 éves teljesen más világban nőtt fel, nem biztos, hogy sok a közös téma.

Szerintem az, hogy hívjátok kávézni, ebédelni stb bőven jó, maradjatok vele továbbra is türelmesek aztán idővel oldottabb lesz majd.

Én is valaki ilyen lehetek, mint a gyakornok, én pl azért nem beszélgettem a többiekkel, mert ugye mindenki idősebb volt, és nem tudtam elképzelni miről tudnék beszélgetni, ők beszéltek a gyerekeikről, megosztották egymással, hogy kinek mit csinàlt a gyereke, hàt én ehhez mit szóljak? Azt szerettem amikor kérdeztek, de nem sokat és nem hülye kérdéseket, és ne mindennap ugyanazt a kérdést tegyétek fel, emlékszem 1 héten keresztül mindennap megkérdezte ugyanaz az ember, hogy van e testvérem, elhiszem hogy azért kérdezte, mert nem tudott mit kérdezni, de ez nekem annyira úgy jött le, mintha nem is figyelne rám, csak valamiről akar csacsogni, mindegy kivel és kész. Szerettem ha megdícsértek, és ha éreztették velem hogy én is a csapat tagja vagyok. Bevontak engem is a nagyobb beszélgetésekbe, és ha én nem is beszéltem sokat mégsem szólt rám senki, hogy miért vagy ilyen csendbe, mondj te is valamit.

Kb 1 év után jutottunk el oda, hogy már nem érzem magam feszengve közöttük, feltudok oldódni, habár még van 1-2 ember aki mellett nagyon nem érzem jól magam, de ők olyan emberek akik mellett nem is kell jól érezni magam.

Ja és mivel szociálisfóbiám van érthető hogy miért tartott ilyen sokáig ez a beilleszkedés. A lényeg hogy fogadjátok el őt úgy ahogy van, esetleg dicsérd meg a karkötőjét, vagy hogy milyen ügyesen dolgozik, és előbb utóbb kialakul a dolog.