Hogyan heverjem ki a kirúgást?
Mai nap azonnali hatállyal felmondtak nekem, próbaidő utolsó napján. A miértekre még mindig nem tudom a választ, én 3 hónapig nem éreztem egyáltlalám, hogy valamit rosszul csinálok, de ezekszerint valami nagyon nem volt rendben. De nem is ez a lényeg, minden joguk megvan ilyenkor kirugni, bármilyen ok nélkül.
Az a baj, hogy nekem ez volt a második főállású munkahelyem a diplomaszerzés óta. Az elsőt én hagytam ott, a rossz körülmények meg fizetés miatt. Itt jó volt a fizetés, végre jófej, normális kollégáim voltak, akikkel már kvázi barátok lettünk, központi helyen volt (persze számos hibája is volt a helynek, a főnökség borzasztó volt pl, meg úgy az egész hozzáállás).
Egyrészt ezek mind nagyon hiányozni fognak, viszont most ha ezek után bárki elolvassa az önéletrajzomat, látja, hogy 3 hónapig voltam x helyen, majd semmi. Tekintve, hogy kb. újabb fél év lesz, mire munkát találok, nemcsak a 3 hónap munkaviszonyt, hanem az azutáni többhónapos üresjáratot is látni fogják, amit ráfoghatok vmi kamudologra, hogy az egyetemre akartam koncentrálni stb, de így ez akkor is egy nagy hátrány.
A másik, hogy most vagyok abban a korban, hogy önállósodnék a szüleimtől, már pont költöztem volna albérletbe, erre jön a kirugés és úgy érzem, mintha visszaestem volna 18 éves koromra, se munka, se pénz, se önálló élet, semmi. Borzasztó érzés, főleg, hogy nem érzem indokoltnak a felmondást, hiszen minden munkát elvégeztem a lehető legjobb tudásom szerint.
Tőlem néhány napja váltak meg próbaidő lejárta előtt 5 nappal. Indoklás nélkül.
"Jobb lesz ez így mindkettőnknek"
Titkon örültem is neki.
De azért szar érzés van a gyomromban... Az önérzetemet nagyon bántja. Nem tudom, hogyan lendüljek túl ezen a szar érzésen. Csak kattog az agyam az egészen. Néha már túlpörögnek a gondolataim (lehet beperelnek, amiért a végefelé hangoztattam, hogy unatkozom és elavult a rendszer, a géppark, stb...)
A munkámat szerintem jól végeztem. A 0 betanítás mellett kb a 3.héten a felettesem mondta, hogy milyen gyorsan beletanultam...
Aztán láttam, hogy nagyon egysíkú a munka, és be is vagyok korlátozva (önállósodni nem lehetett, csak azt csinálni, amit a felettes akar, kérdezni nem lehetett)...így bele is untam. Amit kellett megcsináltam, de motivaltsag nem volt bennem.
Ezek (unatkozas, motivalatlansag) az utolsó 2hetre feltűnő lehetett.
Viszont az is közre játszhat, hogy a kicsapás előtt kb.2 héttel összeakadt a bajszom a felettesemmel.
Történt ugyanis, hogy egy vasárnapi műszakban 9óra 35perc munkaidőre voltunk beosztva, s az osztályvezető csak 20 perc szünetet akart adni. Finoman jeleztem neki, hogy bocsi, de 45 perc jár. Magyarázkodni kezdett, hogy nem, mert neki a rendszer 8:50 perc munkaidőt jelez.
Mondtam neki, hogy igen, mert a 9ó35p-ből lejön a 45p szünet.
Nem értette meg. Értsem meg, h 20percem van...
Mondtam neki,oké, legyen (mindegy hol unatkozok, az ebedloben vagy a "munka tenyleges helyén"), de másnap azért ezt az ő felettesétől is megkérdezem, mert nem mehetnek így a 9-10 órás műszakok a jövőben.
Gondolom, itt betettem a kaput nála.
Másnap meg is kérdeztem az aruhazvez.helyettest...hát neki is elég nehezére esett felfogni, miről beszélek.
Aztán 10 perc múlva, mikor már 5x nekiálltak kiszámolni, mennyi szünet jár ennyi munkaidőnél, akkor végre igazat adott. De kussolt is...talan leesett neki, hogy ez nem volt épp törvényes.
Az eset után a munkaköröm alatt 1 lepcsofokkali pozícióban találtam magam...2 hetet töltöttem így el.
Mígnem az uccsó napon mentem befelé, köszöntés nélkül rámripakodott a felettesem, hogy majd keressem meg az áruházvezetőt. Gondoltam, majd ha átöltöztem, becsekkoltam...
Hát nekilátok öltözni, rámtör az ár.vez.helyettes, hogy mért nem a főnökhöz megyek....
Ó, mondom, van 10 percem még kezdésig, becsekkolok, és megyek.
Neeem, most menjél.
Hát jó, de a cipőmet bekötnem, ha megengeded...
Itt már tudtam, hogy a fasznak öltöztem át...
A főnöknek valamiért lüktetett az agya, de nyugodt hangon leültetett, közölte, h indoklás nélkül felment a munkavégzés alól, aznap és másnap szabin leszek...és 3 helyen írjam alá, semmi követelése nincs, a munkaruhakat majd hozzam be legyek kedves. Ennyi. A kiskonyvem 5 napon belul postazzak.
Szóval konkrét okot nem tudok... Valószínűleg azért is pörög túl az agyam, és gondolok már mindenféle hülyeségre, pereskedésre.. xD
Nyugtassatok meg, hogy nem leszek beperelve!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!