Ennyire rossz a magyar helyzet?
27/F, 9 evvel ezelott elkoltoztem Magyarorszagrol egy szegeny csaladbol, hogy kulfoldon epitsem tovabb az eletem.
Termeszetesen az idok soran lekoptak regi barataim es egyre kevesebbet beszeltem magyar ismeroseimmel. Az utobbi 6 evben ketto magyar gyerekkori baratom es harom csaladtagom maradt, akikkel rendszeresen tartom a kapcsolatot online, szemelyesen pedig ketto-harom evente talalkozunk.
Az utobbi 5 evben a karrierem megindult es korosztalyomhoz kepest nagyon szerencsesnek es sikeresnek mondhatom magam. A penz egy kenyes tema amikor feljon csaladommal vagy barataimmal, es nem szivesen beszelek rola, veluk ellentetben. Az utobbi egy-ket evben egyre surubben hozzak fel a fizetesuket beszelgetes kozben, ami mindig atfordul panaszkodasba.
En szemelyesen nem vagyok kivancsi egyikuk fizetesere sem es sosem targyaltam meg veluk a jovedelmem, de amikor szukseg volt segitettem anyagilag mindenkinek, tobbszor is. Egesz biztosan tisztaban vannak vele, hogy nem szukolkodom. Nem szeretnem, hogy rosszul erezzek magukat az anyagi helyezetuk miatt, ezert sosem hozom fel a temat, de mindegyikuk viselkedeseben es hozzaallasaban ugyanazt a trended latom. Amint van penz, elszorjak draga dolgokra es szinte semmi megtakaritasuk nincs ez miatt. Kell a draga ruha, dekoraciok, bulizas es honap vegere megint szukolkodnek. Kell vasarolniuk valamit minden honapban, hogy "legyen ertelme a fizetesnek es koltsek magamra is". A kozos utazasok es kulfoldi nyaralas terveink eddig sosem jottek ossze, pont ezert. Persze en is koltok dolgokra (havonta 1-2szer dragabb ettermek, nem hetente 2-3szor romkocsmazas es partizas), de megfontoltan es nem esz nelkul, mellette sporolok rendszeresen.
Amikor utoljara felhoztak a temat, megprobaltam segiteni nekik tanacsokkak es technikakkal, de mintha a falhoz beszeltem volna es "neked egyszeru" attituddel alltak utana hozzam. Felajanlottam nekik munkat, segitettem volna volna nekik elkezdeni kulfoldon. Az otlet tetszett, de amint cselekedni kellett volna, nem mertek lepni. Penzt nem vagyok hajlando rendszeresen a szamlajukra tenni, nem azert vagyok.
Ugy erzem egyre nagyobb a szakadek koztem es csaladom/barataim kozott.
Torekvest neha latok reszukrol, de hamar feladjak amibe belekezdenek es ezert egyhelyben toporognak.
Mit/hogy tudok tanacsolni/segiteni nekik? Van egyaltalan ertelme, vagy engedjem el oket?
Elore is koszi a valaszokat.
Sajnos tipikus magyar belefáradt buta prolik az ismerőseid/családtagjaid,nem lehet rajtuk segíteni.
Nagyon tipikus viselkedés,egész nap sírás-rívás hogy de szar minden de egy mozdulattal többet képtelenek megtenni hogy előremenjenek,vàrják a sültgalambot és csodálkoznak hogy nem jön.Azt a keveset rögtön elbssza mindenre hogy a látszat meglegyen,Ő nem szegény ám aztán 4-ből 3 hétig parizeren él.Változtatni képtelen,belefásult és megelégedett ezzel,meg is érdemlik.
Huhh, én biztos más körökben mozgok, de az én ismerőseim körében abszolút nem ez jellemző, mindenki próbál megélni a saját lábán, meggondolja, mire költ, szégyen lenne pénzt kérni ismerőstől.
Amit leírtál, a romák többségére viszont jellemző, ha pénz van, azonnal elköltik, nem tudják beosztani, és emiatt kötnek ki sokan az uzsorásoknál.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!