Miért nézik le azokat, akik állami szférában dolgoznak és értelemszerűen keveset keresnek? Azokat az állásokat is be kell tölteni.

Kezdő pszichológus vagyok, 140 körüli fizetéssel.

Sajnos ez semmire nem elég, mindenki tudja, de később remélem már képes leszek jobban keresni. Na de általánosságban nem annyira szakítós munka, aki nem sztárpszichológus, nettó 250-300-nál sanszos hogy nem visz haza többet.

Az a tapasztalatom, hogy annyira le van nézve az aki nem mer saját vállalkozást indítani, vagy olyan helyre menni (mondjuk céghez) ahol többet lehet keresni.

Igen, a diploma állami szférában sokat nem ér, mert annyi a fizetés amennyi, de ezeket a helyeket is be kell tölteni, plusz nem mindenkinek van lehetősége elköltözni nagyon messzire, ahol esetleg több variáció van, inkább maradnak otthon amíg a bértábla szerint nő a fizetésük.

De ettől még szorongató érzés és elvesztegetett éveknek tűnnek amik anyagi gyarapodást nem hoznak. Erre sem szülni, sem félretenni nem lehet.

Aki férfiként keres ennyit, annak meg még nehezebb lehet, mert a nők tudják hogy ennyiből nem lehet megélni és mindenki (még ha nem is vallja be)szeretne olyan párt, aki kicsit jobban keres és nem kell kuporogni állandóan (persze mindenkinek mások az igényei).

Ismerek akit nem érdekel, de ez csak azért van, mert a tehetős szülei vettek nekik lakást. Innentől kit érdekel mennyit keres a most már férje. De akinek semmije sincs? Két államisnak a mai világban nem lesz saját lakása. :(