40 éves emberek mit rontottak el akiknek se lakásuk, se egzisztenciájuk nem lett?

18as! elnézést, nagyon hülyén fogalmaztam, a kérdező kritériumaira gondoltam az 5%-al

erre:

"saját jó minőségű ingatlan, ugyanígy autó, megtakarítás, rendszeres külföldi nyaralások, karrierút, pénz bőségesen szórakozásra"

de ez országos átlag, mert van ahol a lakosság 0,5%-a ilyen :D :(

Tényleg sokan nem tudnak a pénzzel bánni, mind kifolyik a kezük közül. Pénzügyi tudatosság fontos, írni a kiadásokat, ha máshogy nem megy. Célokat kitűzni, ha meg van a cél, akkor tervet készíteni az eléréséhez. Hó elején félre tenni, nem a hó végén a maradékból. Lemondani dolgokról, munkahelyen előre lépkedni, tanulni, pénzt befektetni. Ha kell pár év külföldi munka, ott spórolni. Olyan dolgokat vásárolni, amelyek értéke stagnál vagy nő, nem olyanokat, amik egyre jobban amortizálódnak és az értékük csökken.

Pár gondolat, hogy mennyit számít egy-egy jó döntés:

Ha az ember 2010-ben 10 millió forintért egy új autót vett, akkor 2020-ban az ebből származó vagyon értéke már csak 2 millió Forint volt. Ha valaki 2010-ben 10 millió Forintért lakást vásárolt, akkor ez az ingatlan 2020-ban 30 millió Forintot ért. A két döntés eredménye között a különbség tizenötszörös.

Tegyük fel, hogy egy szakmunkás ember, havi 250 ezret keres. Dolgozik 40 éven át. Ez idő alatt 120 millió forintot keres. Mennyi pénz, vagyon, értéktárgy marad meg ebből a pénzből 40 év után, amikor nyugdíjba megy? Sok szakmunkás még többet keres ennél pláne, ha vállalkozik is, és sokan párban élik az életüket. Ezen marhára érdemes elgondolkodni!

Amúgy én mit láttam gyerekként:

Ott van egy csomó szülő, akik nem vitték sokra az életben, és mit mutatnak, mondanak a gyereknek?

"A felnőtt kor szar, csak munka és munka"

"Addig örülj míg nem vagy felnőt"

"Élvezd ki míg gyerek vagy"

"Majd megtudod"

És sok ismerősöm tényleg egy lapra tett fel mindent, úgy élt, bulizott, szórakozott, hogy sehova nem jutott. Cserébe ő is elmondhatja ugyanúgy a gyerekének, amit a szülei neveltek belé.

Ezzel szemben akiket tudtak támogatni akár anyagilag akár szellemileg az sokkal magabiztosabb, céltudatosabb, és sikeresebb lett az életben. Egyszerűen bennük van egy folyamatos "try and fail" próbálkozás és előbb utóbb össze jön nekik valami, megtalálják a helyüket.

Nyilván ehhez kell a családi háttér biztonsága, mert szegény ember tudja, hogy egy lövése van és vagy sikerül vagy bukik mindent, ezért legtöbbször meg sem próbálja.

Azt is tegyük hozzá, az egyedülálló átlag dolgozók mindig is "periférián" voltak.

Hiszen nekik nem jár semmilyen kedvezmény, támogatás.

Nincs kivel megosztani a költségeket, nincs családi támogatás, semmi.

Mellette van egy szar fizetés amire sem hitelt nem kapsz, sem önerőd nem lesz.

Én marha sok lemondással jutottam oda, hogy 32 évesen lesz egy Kőbányai kis panelom. Hiszen igyekeztem spórolni, lakótársakkal laktam eg évtizedig. ÉS hát ez marha kompromisszumos volt.

Egyedül az segített, hogy relatív jó jövedelemből tudtam félretenni így. ÉS még élni is tudtam valamennyire belőle, nyilván nem nagy lábon, den me is spórolva.

De ha kevesebbet kerestem volna, akkor megmondom őszintén, teljesen telibe szartam volna a gyűjtögetést, mert minek? Inkább béreltem volna egyedül lakást, meg éltem volna normális életet. Aztán meg lesz ami lesz.

Így is sokszor elgondolkoztam, hogy gyűjtök, gyűjtök, de nem jutok sehova, cserébe rohadt szar érzés úgy hazajönni, hogy vadidegeneket kerülgetsz az "otthonodban"