A társadalom lenézi azokat az embereket, akik a közszférában dolgoznak?

"Minden szakmában dolgozó emberre szükség van."

Ez az állítás nem igaz.

Szerintem nem túl nagy intelligencia hányaddal van megáldva az, aki lenéz bárkit is a foglalkozása miatt. Az ő dolga.

Az én szememben is többet ér valakinek a foglalkozása, míg másé nem, de ettől függetlenül rendszerben nézem a dolgokat és látom, hogy közszféra nélkül nem lenne egészségügyünk, oktatási rendszerünk (még ha olyan is, amilyen...), nem lennének hivatalaink, hatóságaink, stb.

Ha én azt mondom, hogy valakinek a foglalkozása az én szememben többet ér, akkor azt az alap szolgáltatásokra, alap ellátásra értem. Pl. a vírus időszaka alatt elég jól megmutatkozott, hogy mi az, amire feltétlenül szükség van és mi az, ami kvázi "luxus". Utóbbit tartom én kevésbé jelentős iparágnak. Persze jól esik beülni egy étterembe és szeretem, ha ott kedvesek velem, szükség van rá, de enélkül lehet élni.

Kerdezo, szerintem probalod (dorekt vagy veletlenul) osszemosni a dolgokat.

Segitek kicsit tisztazni:

1. Az embernek lehet barmilyen szemelyisege, fuggetlenul a munkahelyetol. Lehetsz jo ember kukaskent, kozszolgakent es profitorientalt cegnel kozepevezetokent is. Ahogy lehetsz rossz ember is barmelyikben.

Ugyanez igaz az intelligenciara is, lehetsz barmilyen, de azert itt vannak jelentos statisztikailag kimutathato kulonbsegek, azaz mondjuk 100 kukas kozott alacsonyabb lesz az ATLAG intelligencia-szint, mint 100 orvos vagy 100 menedzser kozott. De ettol meg az atlagtol eltero egyedi ertekek leteznek, igy max a nagyon egyszeru emberek mondjuk azt, hogy egy menedzser MINDIG okosabb, mint mondjuk egy “Mancika”.

Tehat a munkaja miatt lenezni valakinak az emberi tulajdonsagait az megalapozatlan.

2.) Viszont itt jon a munkajaval kapcsolatos szempont. Nyilvan kukasra, “Mancikara” is szukseg van, nem magaval a pozicioval van baj. Ha valaki ennyire kepes, azt lenezni ertelmetlen, hisz a sajat lehetosegeit maximalisan kihasznalva eljutott az altala elerheto legmagasabb pozicioba.

A “lenezes” (ha mar ezt a szot hasznaljuk) akkor kerulhet elo, amikor az embernek nincs szellemi fejlodeset korlatozo tenyezoje, ami akadalyozna, de megsem tesz erte, hanem - es ez az ahol elokerul a lenezes igazabol - a sajat felelossegvallalasa helyett masban keresi a hibat, amiert kevesebbet keres. Mikozben az az o (tanulmanyi es/vagy munkahelyi) szorgalmanak, kitartasanak eredmenye, hogy mit hoz ki magabol.

Lehet szidni a fonokot (khm, alapitvanyi iskolas…), a rendszert, az ufokat, barkit, de az, hogy a tobbi, hozzad hasonlo helyzetbol indulo kozott mit ersz el, az mondjuk 80%-ban rajtad all (es igen, 20%-ban a szerencsen is mulik).

Ha valaki csak teng-leng, se fejlodni, se jol dolgozni nem akar, akkor ne masra mutogasson a keresete miatt. Ha ezt teszi, bizony lenezessel fog talalkozni, mert gyenge, csak sir minden miatt, de tenni magaert mar nem bir.

Ha valaki ellenben elfogadja, hogy o neki epp ez a minimum eleg, nem akar tobbet tenni, az sem sokkal jobb, de legalabb nem amitja magat (es nem probal meggyozni masokat), hogy ez nem az o “hibaja”, nem az o dontese volt.