Nagyot javult a karrierem, mégsem érzem magam az egekben. Az értékrendem változott, vagy a gazdaság?

Hozzászoktam a jóhoz, vagy tévesen láttam korábban, vagy a világ változott?

5-10 évvel ezelőtt, még egyetemista koromban, előtte pedig középiskolás korban arról álmodoztam, hogy majd egy sikeres mérnök leszek, és mennyit fogok keresni vele. Akár 300-400ezret is! Sőt, nem hagyom annyiban, én meg sem fogok állni a csillagos égig, és milliót is fogok keresni!

Aztán elvégeztem az egyetemet, elkezdtem a karriert, majd pedig lett olyan állásom, hogy nettó 400ezer felett kerestem. Korábban csak álmodoztam róla, és mondhatni elérhetetlen magasságnak tűnt ez. Én vidékről jöttem, és a szüleim sem voltak ennek a fizetésnek közelében sem.

Ez után pedig egy külföldi állást szereztem meg, ahol már 1 millió Ft nagyságában keresek. Mondhatni túlszárnyaltam azt, amikről álmodoztam, mert azt nem feltételeztem, hogy mindez még bőven 30 éves korom előtt meglesz. És ezekkel az összegekkel, amelyek korábban hihetetlenül magasnak tűntek, most nem érzem azt, hogy ettől én az egekben lennék, de még azt sem, hogy kifejezetten gazdag lennék.

Azon gondolkodtam, hogy ez vajon miért van. Változott az értékrendszerem? Hozzászoktam a jóhoz, és már nem értékelem annyira? Esetleg 10 évvel ezelőtt ez még valóban soknak számított, ma már nem annyira? Vagy csak akkoriban még nem láttam át elég jól a világot, és egy ilyen fizetés nem is annyira kirívó csillagászati összeg, mint én azt abban a vidéki burokban gondoltam?

Hiszen például Budapesten, nettó 400 egy mérnöknek pár év tapasztalattal, az ma már teljesen általános. Igaz, én nem ott értem ezt el.