Srácok szerintetek melyik a legmenőbb szakma/hivatás egy nőnek?

28#

És ezzel mi a gond? Attól, hogy mérnök vagyok, az autószereléshez még nem értek, ahogy nagyon sok minden máshoz sem és ezt vállalom.

Tudom magamról viszont, hogyha feltétlenül szükséges, akkor utána nézek, odaállok és megcsinálom. Avagy felmérem a helyzetet és képes vagyok kimondani, hogy ez meghaladja a képességeimet, ide szakember kell. Szerintem ez a kulcs.

A tudálékos hozzáállás minden nemre és szakmára jellemző lehet, ez inkább személyiség kérdése, mint nemé.

Abban igazad van, hogy minden körülmények között meg kell teremteni az egyensúlyt a magánélet, a nőiség és a szakma között, ha az ember ilyen irányba orientálódik. A munkámban egy határozott, célorientált nő vagyok, vezető beosztásban, zömében férfi beosztottakkal. Ott nem lehetek gyenge és határozatlan. (Ez nem egyenlő azzal, hogy nem fogadok el más véleményt, vagy nem ismerem be, hogy a beosztottaimtól tanultam a legtöbbet. Ezt előttük is büszkén vállalom.)

Otthon viszont mégis át kell váltani és igenis engednem kell a férjemnek, hogy férfi lehessen, kezébe vegye a dolgok megoldását, engednem kell, hogy gyengének, elesettnek, határozatlannak lásson, ha éppen az vagyok.

Ellenben nekem is férfiként kell tekintenem a társamra és ha azt érzem, hogy minden téren felzabálom reggelire, akkor ez nem megy. Szóval a társkeresés szerintem nem egyszerű ilyen személyiséggel, illetve idő közben magamra szedett temperamentummal.

Ugyanakkor azt csinálom, amit szeretek és ez a legfontosabb.