Miért gondolják az emberek, hogy a cégeknek akkor is fizetést kell adnia, ha nem dolgoznak?

Az a baj, hogy egy csomó helyen még az elbocsájtást sem tudják törvényesen megoldani, főleg a vendéglátásban.

Meséltek ismerőseim és barátaim, hogy mik mennek ott, hát az arcomat tépem. A munkavállalókat is tuti lehet szidni, de én úgy látom, hogy a munkaadók semmivel sem különbek.

"Mire gondolsz pontosabban?"

Nem akarok konkretizálni, de tisztában vannak vele sajnos a vállalkozók, hogy most egy vendéglátós milyen kiszolgáltatott helyzetben van. Tudom, hogy ez most egy ilyen nesze semmi, fogd meg jól válasz, de tényleg nem akarok senkit bajba sodorni. Az állami bértámogatásokat meg olyan gyönyörűen nyúlják le, hogy nekem ég tőle a pofám.

Maradjunk annyiban, hogy ha ez nem covidos időkben menne, akkor ezek az ügyek egyből munkaügyi bíróságra kerülnének, de most senki sem mer pattogni.

Btw. ha én most pincér/szakás/stb. lennék, akkor nyitás után úgy húznék nyugatra, mint a vadlibák. Még akkor is, ha rövid távon rosszabbul járnék mint itthon.

Te nem kapitalista módjára gondolkodsz, hanem vadkapitalista módjára.

Egy normális vállalkozás úgy forgatja a pénzét, hogy rosszabb időszakban is képes legyen a működésre, illetve a jó szakemberek megtartására. Az emberek nem felejtenek, lehet, hogy pincért sokat lehet találni, de én egy kezemen meg tudom számolni, hans olyan pincér szolgált ki életem során, aki tényleg nagybetűs pincér volt. Hosszú távon a humán erőforrás a legkifizetődőbb értéke egy vállalkozásnak, viszont ehhez kell az is, hogy a tulajdonos ne csak a pénzt számolgassa, hanem tartsa is meg a jó embereit.