Mi a véleményetek a kamionos szakmáról,életről?

A tanulás mindig kifizetődő. Persze, lehet egyszerűsíteni, hogy mire mész az egyetemmel, de a kamionos jogsi is nagyjából 1 millióba kerül, erre van pénzed? Aztán nyilván az első 5-6 évben többet keresel, mint egy pályakezdő mérnök, de utána nyílik az olló erősen. Aztán kezdőként, most, hogy mindenki sofőr akar lenni, nem biztos, hogy be fogsz ülni egy ilyen megálmodott szép új autóba az elképzelt munkarenddel. Mehetsz locsolóskocsira autópályaépítésre, akkor mi lesz?

A pár év csinálás is nagyon keveseknek jön össze. A pénz túl nagy ahhoz, hogy utána a többség kiszálljon, és elmenjen fele ennyiért műszakozni vagy bármi mást csinálni (mert ugye továbbra sincs értelmes szaktudás és tapasztalat más területen) Beáll erre az életvitelre, ehhez idomul a társasági élet (elsorvad), esetleg a párkapcsolat is. Aztán már nem is akar annyira kiszállni senki. Legalábbis én logisztikában dolgozóként és teherautók között felnőve ezt látom.

#3

23 eves koromig asztaloskent toltam, en ebbe születtem, ez volt a kézenfekvő.

Egy családi vita miatt csinálltam meg a kamion jogsit, és mentem ki elősször angliába, később nemetországba...

Szép elképzelés, hogy 2hetet utazol, 2 hetet otthon vagy, csakhogy magyar cégnél kevés lesz q pénz és túl nagy a felelősseg... előbb utóbb kinész... onnan viszont nem fogsz 2hetente hazajojózni, en sem tettem... leghosszabb 3év volt amit egyhuzamban kint töltöttem, mert egyszer sem volt kedvem hazavezetni...

Közben a kb 20gyerekkori barát lemorzsolódott, mára 15év távlatából 1 maradt otthon, 1 angliában élővel pedig még tartjuk a kapcsolatot nyögvenyelősen... 20on pár évesen még azthittük spanokkal, hogy minket aztan soha semmi el nem választhat... aztán saját magunkat tereltük más más utakra...

Van köztük olyan, aki akkoriban a legjobb haverom volt, még közös tetkónk is van, mégis annyira máshogy, máshol, és másban elünk, hogy így 17ev távlatából már beszedtémánk sincs...

Qz, hogy egyetemre 30 éves korodra keverednel jobb munkakörbe? Naés?... qddig ott van az egyetemi élet ami önmagában egy zsenialis élettqpasztalqt lehet... az összes egyetemet végzett haveromnak olyan kapcsolati tőkéje lett 30 éves korára, hogy gyakorlatilag nincs előttük lehetettlen...

En meg ültem magányosan egy kamionban... kirándultam magányosan, beszéltem egy kamerába magamban, de meguntam, így nem lett valami nézett a vlogom... egy időben streameltem ahogy megyek és anyázok, volt mikor 48 óran át nem szólt hozzám ember...

Volt, hogy felmásztak a rakományra a migránsok, volt, hogy éjszaka alvás közben a kabinon dörömbölve ébresztettek botokkal felfegyverkezett négerek, volt hogy arra ebredtem, hogy már bent van a kabinban és kés van a kezeben, szépen végignéztem ahogy kirabol és elmegy...

Most 40 evesen itt vagyok, meg most sem "öregnek" hanem fiatalnak tartom magam, még mindig van 20 jó evem... amiben kell kezdeni magammal valamit...

Alig vannak barátaim, ismerős az akad rengeteg, de nincs senki akivek önfeledten elsörözhetnék egyet... régen szerettem beszélni, mindig a tarsaság középpontja voltam, és hallgatni is szerettek az emberek, 15 ev kamion után, gyakorlatilag nem tudok beszélni, nehezemre esik megszólalni társaságban, furcsán érzem magam embetek között, jobban szeretek elvonulni mindenki elől... nem tudom megfogalmazni a gondolataimat... szociálisan teljesen legyilkolt a magány.

Szóval én azt mondom, inkább menj suliba, ha van rá lehetőséged, és ne azzal foglalkozz,m hogy mikor vegzel vele, mert előbb utóbb végzel vele... és akkor sem leszel "öreg"...