Napok, hetek óta agyalok a változáson munkahely téren. Mennyire merjem bevállalni a bizonytalant a biztosért?

10 éve vagyok egy multicégnél. Hiába hangoztatják, hogy milyen jó a fizetés, szerintem brutto 330.000 jól hangzik, de ami valóban a számlámra kerül, 210.000 körül, az nem sok :( Egyedülálló anya vagyok, 2iskolás gyerekkel, egy sajátlakással, amin még hitel van. A havi kiadásaim hitellel együtt 160-180 ezer. Nincs spórolt pénzem, nem számíthatok snekire. Nagyon rugalmas egy munkahely. A beosztásom magam intézem, 3-4 hét táppénz miatt nem szólnak. Családcentrikus cég. Itt minden hónap 2.-án a számlán van a pénz,van szép kártyánk és 3 havonta kb 30-50 ezerftbónusz...viszont én már nem bírom ezt csinálni. Ügyfélszolgálatos vagyok idegen nyelven.3-4éve "kialakult" a migrén, ami 2-3 havonta mukaképtelenné tesz, annyira szarul vagyok. Közte gyógyszerrel karban tartom a rohamokat. Nagyon utálom már ezt a melót. Depresszió jeleit is észre veszem magamon :( ne értsetek félre, örülök, hogy ebben az egészcovidhelyzetben meg maradt a munkám ésnem is csökkentették a bérem...nem is szeretek panaszkodni...de annyira nem érzem jól magam így.

Próbáltam máshogyan nézni a muinkát,hátha vissza jön az "életkedvem".De nem :( Haszabadságon vagyok, annyira másvagyok,hogy tudom, hogy nem kell dolgozni. Felszabadult. Már ha nicns is bekapcsolva a telefonom (céges) sokszor hallom, hogy csörög.Tehát iszonyatosan undorodom már ettől a melótól. Viszont annyira nagyon félek váltani. Nekem nem lehet fizetés kimaradás. Miből tartom fent amim van?A hiteleket? A gyerekeim? Nagyon félek. Adjatok tanácso, hogy mit tudnák csinálni, hogy megszeressem újra a munkám vagy mi tévő legyek :(