Mit lehet tenni, ha az állásinterjún az ember nem tudja "eladni" magát?

Egy állásinterjú nem egy prezentáció rólad.

Nem kell eladnod magad.

Meg kell értened, hogy milyen munkára keresnek munkaerőt, és amennyiben erre alkalmasnak tartod magad, ezt érdemes bizonyítani is a beszélgetés során.

Azért vagytok ott mindketten, hogy minél többet megtudjatok a másikról. Ideális esetben ez egy sok éves kapcsolat első lépése. De eladásról szó sincs, inkább ismerkedésről.

Olyan ez mint egy első randi.

Azért az állásinterjú nem olyan, mint egy első randi. A randin arra vagy kíváncsi, hogy milyen a másik valójában, az állásinterjún meg - ahogyan a kérdező is írja - el kell magadat adnod. Meg kell győznöd az interjúztató(ka)t, hogy te jobb vagy, mint a többi, simán lehet túlozni, esetleg még hazudni is - hiszen mások is megteszik. Minél jobban el tudja magát adni az ember, annál nagyobb az esélye az állásra.

Kérdező, ha nem tudod eladni magad, akkor ne akard eladni magadat. Majd egyszer találsz olyan helyet, ahol anélkül is felvesznek. Vagy fokozatosan elkezdhetsz túlozni, olyan példákat felhozni, amik nem történtek meg, vagy nem veled, szóval akár hazudni is. Persze majd jönnek, akik azt mondják, hogy nem kell, nem szabad hazudni, mert úgyis kiderül, vagy neked lesz rossz, ha olyan munkára vesznek fel, amire nem vagy jó. Ez annyiban igaz, hogy ha azt hazudod, van egy építészmérnöki diplomád, miközben eddig max. kőműves voltál, akkor nem jársz jól... de nem ekkora túlzásokról, "füllentésekről" van szó, hanem apróbbakról, pl. amikor olyan példát hozol fel a munkádból, amit hallottál vagy mástól láttál, olyanokat mondasz, amik nem lényegesek, nem feltételei a pozíciónak, de jól hangzanak és a te alkalmasságodat erősítik.

Kettes jól mondja.

Olyan állásokra célszerű jelentkezni, ahol Te is jól éreznéd magadat. Különben a saját életedet teszed tönkre a megalkuvással.

Innentől fogva pedig egyértelmű jelei lesznek annak, hogy nem átverni akarod a leendő munkáltatót ("eladni magad"), hanem olyan helyet keresel, amivel ő is, Te is jól jártok (win-win).

Abszolút megértelek kérdező, pontosan ugyanebben a cipőben jártam.

Elég sok állásinterjún voltam, mert valószínűleg az önéletrajzom viszonylag jó volt, de tovább nem igen tudtam jutni. De végülis aztán csak sikerült fél év álláskeresés után, mert itt a jelenlegi helyemen szerintem fontosabbnak tartották a jellememet, motivációmat, mint a kommunikációs képességemet (programozó vagyok egyébként).

Neked egyébként konkrétan mi a problémád? Mert nekem már ott kezdődött a baj, hogy dadogok, mert lassan gondolkodom, és lemarad a beszédemhez képest a gondolatom. Írásban tök jól meg tudom fogalmazni, amit akarok de ez beszédben már nem megy.

Neked is ez a gond?