Miért van az hogy külföldön dolgozóknak kettös mércéjük van Magyarországgal szemben?

Unokatesóm kint van Németországban, nem a szakmájában helyezkedett el hanem takarít ilyesmi. Nettó 1100 EUR-t kap - a szállás és napi 1x munkahelyi étkezés költségét levonják a fizujából - és veri a mellét, hogy milyen jól él. Az biztos, hogy nem szűkölködik de szórakozni vagy étterembe nem járt már a korona előtt sem, baráti társasága nincs, csak 1-2 haver a munkahelyen. Törökökkel, románokkal, lengyelekkel dolgozik együtt. Bár ő egyedül van a szobájában, van olyan kolléga akik ketten vannak.

Igaz, ő havi 400-500 eurot simán félre tud tenni, de 100-200 euronyi forintot itthon is félre tudna rakni (még albérlet mellet, szórakozva és étterembe járva is, ha a szakmájában dolgozna), most azért a néhány tízezerért nem érdemes kimenni. Mégis csak itthon lenne barátok, család közelében, saját anyanyelvén beszélne és nem csicska munkát végezne.

Arra mondjuk nem gondoltál, hogy nálatok is ott a probléma, hogy csak azokat veszitek figyelembe, aki mosogatni/takarítani/dokkmunkásnak/stb. jön ki?

Esetleg nem csak az ő véleményüket kéne nézni, és máris kevesebb "kettős mércével" találkoznál.

Csak azért, mert a Te természetes közeged olyan emberekből áll, akik külföldön csak takarításra/mosogatásra alkalmasok, NE húzd rá az ő gondolkodásmódjukat az olyanokra, mint én!

Nekem mióta idekint dolgozom, lett saját lakásom (egyedül, hitel nélkül) bár már előtte is egyedül éltem, autóm (szintén hitel nélkül), mindig is rendesen étkeztem (bár napi 1x itt is biztosítanak ételt), a fizetésem legalább felét elköltöm, de így is több százezer forintnak megfelelő összeget rakok el havonta.

K. N.

#3:

Minek kevered ide a diplomát? Munkavégzésről volt szó, nem tanulmányi eredményekről.

Papírként nekem is csak érettségim van, viszont itt külföldön ez pont nem számít, ha van kellő tudásod, hozzáértésed, és be tudsz illeszkedni a helyi közegbe.

Életszínvonalra pedig...

A jelenlegi munkámat Magyarországon nem is végezhetném, mert nincsen megfelelő végzettségem, de még ha meg is szereztem volna, éhbérért lennék megszivatva rendesen.

Itt viszont nagyon is jól élek, ahogyan a #3-ban leírtam, saját lakással a főváros egyik legjobb részén, újonnan vásárolt (most már 2 éves) autóval, magas fizetéssel, kevés munkaórával. Valamint nem utolsó sorban: boldog életvitellel.

K. N.

Szerintem teljesen létező jelenség, amit a kérdező leír. Én olyan formában szoktam vele találkozni, hogy külföldön dolgozó magyar hazalátogat és mindenkit meghív egy körre, mondván, hogy egy óra alatt megkeresi ezt a pénzt. Meg veri a mellét, hogy már pár milliót félrerakott. Aztán mikor megkérdezem, hogy pontosan mennyit keres, kiderül, hogy kb ugyanannyit, de inkább kevesebbet, mint én itthon. És akkor könnyen kilogikázható, hogy marhára nem ugyanaz az életszínvonalunk. Ha nem is munkásszállón laknak, de szobát bérelnek (ennek az árát hasonlítják egy pesti lakás albérleti díjához), nekünk meg kétszintes saját lakásunk van Pesten (9m hitellel); évente kétszer-háromszor járunk családostul külföldre nyaralni, új autónk van; míg ők 10 éves vackokkal járnak, legfeljebb a fostos angol tengerpartra.

Nem állítom, hogy mindenki ilyen/ így él, csak hogy a többség nincs sokkal előrébb, mint itthon lenne.