A magyar cégek miért hazudoznak, ígérgetnek, kisstílűek?

Mentalitásbeli problémák vannak sok vállalkozónál is.

Túl sokan a mai kis nyereségre fókuszálnak a hosszabb távú tervek helyett.

Tény, erre rásegít a bizonytalan vállalkozói környezet is, de nem lehet rá magyarázat, mert sok olyan sikeres céget látok, amely másként működik.

Egyrészt ez nagyon igaz a hazai cégekre, mert még mindig félelem kultusz van itthon. A munkavállaló fél felnyomni a munkáltatóját, mert munkanélküli lesz vagy besározza a volt főnöke, ha referenciát kérnek róla, így ha nincs szankkcionálva a simlisség akkor ez továbbra is így megy.

Én viszont dolgoztam nagyon sok különböző cégkultúrában, és nagybetűs Nyugati cégnél is volt ilyen cégvezető. Bejelentett az alkalmazottait, de ezen kívül full olyan volt mint bármilyen haza kis mutyis cég. Azt mondanám, higy ez inkább függ attól, hogy mekkora a cég. Egy kis cégnél nagyon el tudnak eszkalálni a dolgok, mert nincs kontroll. Egy nagyobb cégnél azért van egy board, sok olyan vezető, aki tud hatni a fő döntéshozóra. Így én inkább azt mondanám, hogy ez inkább kis céges sajátosság.

1 évig volt szerencsém egy multi cég svájci gyáregységében dolgozni, amíg a Magyar gyártósor felépült. Amikor a kollégákkal visszatértünk az elkészült magyar gyártósorba, ég és föld volt a kettő. Ugyanaz a külföldi multi, ugyanazok a termékek, ugyanazok a belső szabványok - és mégis teljesen más munkakultúra.

Svájcban, ha 35 másodpercet késel a munkahelyedről, kis túlzással másnap már be se kell jönnöd dolgozni; itthon ezzel szemben mindenki 15-30 perceket késik reggelente. Az érme másik fele viszont az, hogy nyugaton tiszteletben tartják a szabadidőt: ha ledolgozod a 8 órát (és egy másodperccel sem kevesebbet), akkor a nap többi része a tied. Mi megy itthon? Önkényesen elrendelt, kifizetetlen túlórák; a munkavégzés már-már mániákus szintű ellenőrizgetése a főnökök részéről; írásos beszámoló, ha 1 hétnél többet szeretnél szabadságon tölteni.

Valahogy mintha a BIZALOM hiányozna az emberekből itthon...