Állásinterjún miért visszatetsző ha nem ahhoz szabom a béralkut mi a munka maga, hanem ahhoz mennyiből lehet megélni egy nagyvárosban minimálisan?

Vagyis ha nem azzal indoklom a béralkun az általam megjelölt összeget hogy milyen végzettségem van meg X év tapasztalatom, hanem azzal hogy Bp-en élek egy drága nagyvárosban, az élelmiszerárak, az ingatlanárak stb az egekbne minden drágul, drága az élet és kell egy X összeg a minimális létfenntartáshoz is. Vagyis nem azért kérek X ft--ot mert akkora ász vagyok, hanem azért mert ennyiből tudok megélni.

A boltban se azt kérdezik mit dolgozom és nem ahhoz szabják a krumpli árát, hanem egy ára a van a krumplinak a 8 elemis és az akadémiai nagydoktor számára is.

De ez állásinterjún miért annyira visszatetsző megütközést keltő? Hogy én kimondom, hogy nem a cég két szép szeméért jövök ide dolgozni, hanem azért mert ebből fogok megélni amit itt kapok és ehhez bizony kell egy X összeg alsó hangon is.

Lévén nem a kukából akarok étkezni pl.

Meg a bérlet meg a villanyszámla meg a net-egyik se épp egy luxus dolog.