Milyen érzés multimilliomosnak lenni? Amikor gondolsz egyet és felülsz a repülőre (akár magán gépre is) és elmész egy szigetre. Vagy bemész egy szalonba és veszel egy akármilyen autót és csak a kártyádat érinted a terminálhoz.

#11

A gazdagoknak is vannak motivációik, ők is vágynak mindig valamire. Csak olyan dolgokra, amikről más még csak álmodni sem tud. Minél több pénze van valakinek, annál jobban kinyílik, felgyorsul a világ. Annál több dolog kerül a látószögébe.

Mondok egy hülye példát: Képzelj el egy szegény afrikait. Arra vágyik, hogy bárcsak lenne annyi pénze, hogy vehessen egy biciklit. (közben lehet, hogy arra gondol, hogy minek neki bicikli, hiszen akkor már mindene meglesz, utána már nem lesz mire vágyjon). Aztán megszerzi a biciklit és már teljesen természetes neki, hogy könnyedén oda mehet, ahova csak akar. Egyszer eljut a biciklivel a szomszéd faluba (ami messze van, gyalog nem ment volna oda), ahol megismerkedik egy emberrel, akinek van egy mosógépe. Innentől kezdve már mosógépre fog vágyni. Egy olyan dologra, amiről régen nem is tudott, hogy létezik. Egy olyan dologra, ami számodra (#11) teljesen természetes és ha elromlik, akkor simán kicseréled.

Kb ugyanolyan érzés, mint amikor bemész a boltba, és azon agyalsz, hogy vajon 1,5 ös tejet vegyél, vagy 2,8 ast. Akinek sok pénze van, és főleg termelődik, az nem agyal semmin, mint ahogy te sem hogy melyik tejet vedd meg. És nem érdekli hogy most egy drága autót vett, neki ez nem ünnep, hanem használati eszköz. Kellett, szüksége volt rá, megvette. Mi ugyanígy vettünk új autót mindig. Volt egy határ, ami felett nem akartunk autóra költeni, mint ahogy itt valaki írta, még akkor is ha telt volna rá, nem kellett.

Soha nem agyaltam azon, hogy milyen érzés ez, mert ez volt a természetes. Ki amit megszokott. Volt amikor jobban ment a szekér, akkor sem voltam hajlandó eszement összeget kiadni egy szaros ruháért, amikor ugyanazt tudja amit a másik ruha. Lehet hogy nehéz nem sznobnak lenni, de attól még hogy megtehetem, nem ugrok bele abba, hogy hülyének nézzenek és rámondott összegeket kiadjak valamiért. Rám mindig azt mondták, nagyképű vagyok, mert nem éreztem jól magam mondjuk egy utazáson. Soha nem értettem ezt, miért kellene jól éreznem magam valahol, csak azért mert drága utazás volt? Azért mert másnak az lehet hogy álom, nekem attól még nem az, akkor sem, ha megtehetem hogy odautazzak.

Kérdésre visszatérve, összességében semmilyen érzés. Annak aki nem érheti el, de vágyik rá, nyilván csodaszámba mennek ezek a dolgok, másoknak meg természetes hétköznapi dolgok. Tény, hogy rohadt egyszerű így az élet, rengeteg gondot, problémát levesz az ember válláról ha van pénze.