Amikor dolgoztok akkor nem érzitek azt hogy rabszolgák vagytok?

"pár hétig, heti 6 nap, 12-14 órát"

Ilyen munka mellett valószínűleg én is annak érezném magam. De a mostani munkahelyem elég kényelmes.

Mivel az ember a napja nagy részét tényleg a munkahelyen tölti, valóban nem mindegy, hogy ott hogyan érzi magát. Egy irodában, főleg ha jó a hangulat, hamar elszáll a nap, közben meg lehet a kollégákkal beszélgetni, kávézni.. ha meg hajtós időszak van, akkor észre sem veszem és elment a nap.

Nem érzem magam rabszolgának, ha nem tetszik, aláírok pár papírt és elsétálok, senki nem ver korbáccsal, hogy maradjak. Nálunk rugalmas munkaidő van, én döntöm el, hogy mikor maradok bent tovább és mikor megyek haza korábban, de ha nap közben el kell intéznem valamit, simán kiszaladok elintézni, senkit nem érdekel, hogy kiugrottam 1 órára - ez azért ad némi szabadságot.

Nyilván nem minden munkahely ilyen, ha egy gyárban dolgoznék a szalag mellett vagy a Mekiben az olajsütőnél, akkor biztos rabszolgának érezném magam.

"Én most nem dolgozom, és ilyenkor teljesen másabbul látom a világot, akkor olyan rabszolgának érzem magam, aminek sosincs vége. "

Ne is mondd. Amikor ténylegesen dolgozol, akkor még a saját helyzeted átgondolására sincs igazán időd/energiád.

Üdv a klubban.

"Egy irodában, főleg ha jó a hangulat, hamar elszáll a nap, közben meg lehet a kollégákkal beszélgetni, kávézni.. ha meg hajtós időszak van, akkor észre sem veszem és elment a nap."

Hát nem tudom, én irodában dolgozok, tulajdonképp a meló sem gáz és a kolleganőimmel is elvagyunk, de hétköznap akkor is sokszor azt érzem, hogy igenis rabszolga vagyok.

Mert reggel fél hétkor felkelek készülődni és leghamarabb - ha jön a busz, nincs elintéznivalóm -, fél ötre érek haza. A maradék idő meg a háztartás vezetése mellett kevés arra, hogy valóban olyan dolgoknak éljek, amiket szeretnék csinálni, amik örömmel töltenek el.

Nézd, én ezzel úgy vagyok, hogy elfogadom a "valamit valamiért" elvet. Hétköznap dolgozom, hogy hétvégén és szabadság alatt annak élhessek, amit szeretek. Én például szeretek az erdőben meg e hegyekben bringázni, de ha nem dolgoznék, miből lenne bicajom? Szeretek utazni, de ha nem dolgoznék, nem jutnék el klassz helyekre. Szeretek kirándulni szép helyekre, de az autó és az üzemanyag pénzbe kerül, amiért meg kell dologzni.

Persze, lehet vállalkozni és akkor a magad ura (vagy hölgye) vagy, de annak is megvanak a buktatói. Ismerek olyan vállalkozót, aki tízszer annyit dologzik, mint én és amit a cégből ki tud venni munkabérként, az alig több, mint az én fizetésem a béren kívüli juttatásokkal. Közben persze azzal áltatja magát, hogy nem rabszolga, pedig az: a saját rabszolgája vagy ha úgy tetszik, a cég rabszolgája.

Nagyon kevesen tehetik meg, hogy munka nélkül jól élnek. A motivációs trénerek mantrája a "passzív jövedelemről" nagyon szép, de ahhoz 100 milliót kell összeszedni, hogy annak a hozamaiból megélj. Lássuk be, ez nagyon keveseknek megy, főleg úgy, hogy Magyarországon a nyugati fizetések felét keressük.

Egyet értek az előttem szólóval. Ha nem tetszik, lépni kell.

Viszont neked valószínűleg még nem fáj eléggé ahhoz, hogy rászánd magad a változtatásra. Ha majd valóban NAGYON nem fogod bírni, akkor lépni fogsz.

Ezzel én is így voltam, de összeszedtem minden bátorságomat és változtattam. Azóta alig várom, hogy pl. hétfő reggel legyen, vagy szerda, vagy szombat. Teljesen mindegy, minden nap jól telik. Ez nem csak szerencse kérdése, tenni kell érte.

Egyedül a korán kelést gyűlölöm mélységesen, de amúgy egész jól elvagyok. 8 órát dolgozok, napi 2 órát utazok, mellette azért még van napi 6-7 óra szabadidőm hétköznapokon.

Nem mondom, hogy nem bírnék ki pl. hosszabb hétvégéket, de nem olyan rossz ez így se.