Osztálytalálkozón miért rinyált volt osztálytársam hogy milyen nehéz a karrierjében megteremteni az egzisztenciát, mikor max 5 éves prémium autóval jár?

Elmondom, hogy ez hogy működik a saját példámból kiindulva. Pályakezdőként 15 éve 80.000 HUF volt a havi fizum. Nem volt sok, de a szüleimmel éltem, még félre is tudtam tenni, tökre örültem, hogy van állásom. Aztán belegondoltam, hogy hát az egyik rokon, aki szalagmelós egy gyárban, többet keres, mint én a diplomámmal meg a két nyelvvizsgámmal. Na sebaj.. egy év után váltani tudtam háromszoros pénzért, hát örültem mint majom a farkának. Megugrott az életszínvonalam, a barátnőmmel el tudtunk járkálni ide-oda nyaralni, Horvátország stb. De aztán láttam, hogy bizony a kollegáim még többet keresnek, a nyugati partnercégektől idelátogató kollegák még jobban élnek, és ez elkezdett hiányozni. A lényeg a lényeg, dolgoztam mint a güzü, fejlesztettem magam, és aztán 2014ben kimentem külföldre (Svájcba), ahol megkaptam egy állást olyan havi netto 2.5 millió HUF fizetésért. Ez azért már nem rossz, havi 1 milla megtakarítás összejött így már simán. Vettem egy tízmilliós kocsit, a feleségemmel elkezdtünk Dél-Amerikába, meg Seychelles-re, ilyen helyekre járogatni. Csakhogy ezen a munkahelyen megismerkedtem egy magyar sráccal, aki már akkor kétszer annyit keresett és épp akkor készült odakinn lakást venni csekély 300 millióért. És voila, beindul újra a spirál.