Más is érzi úgy, hogy a jelenlegi "Covid-helyzet" miatt az anyagi állapota ismét olyan rossz lett , mint kb 8 évvel ezeletőtt?
Anno külföld után jöttem vissza, és az akkori havi 400 ezer forintos fizetésem után, találtam végre egy munkát a szakmámban ahol 60 ezer forint kezdő fizetéssel elfogadtam az állást. Nagyon szerettem volna itthon a saját szakmámban elhelyezkedni, így belementem, gondoltam majd jobb lesz.
Akkoriban az albérletem került pontosan ennyibe, így szülői támogatással és plusz munkával elvegetáltam az albiban és elkezdtem a kis pénzemből tanulni.
Aztán azóta több mint a duplája lett a fizetésem és pont idén januátról kezdtem azt érezni, hogy végre elkezdhetek kicsit félretenni, megtehettem hogy vehetek magamnak ezt-azt. (nagyon hosszú évekig tényleg csak a tanulásra költöttem és alig vettem magamnak valamit, pedig nőként azért az ember néha vágyna egy új bármire)
Aztán bejött ez a vírus és vége.
A fizetésem ismét a felére csökkent, jelenleg megint ott tartok, mint ahol elkezdtem amikor hazatértem, pedig azóta folyamatosan képeztem magam.
Csináltam egy nyelvvizsgát, plusz egy szakmát és 1 évig egy másik szakmába is belevágtam amit abbahagytam mert rájöttem , hogy nem nekem való.
Egyszerűen kezdek most kibukni, hogy akkor mi értelme volt és egyszerűen tehetetlennek érzem magam, hogy benn ragadok ebben az állapotban a pénztelenségben és nem bírok belőle kimászni....
Épp hogy javult volna a helyzetem , most visszaesek...
Lassan megint elkezdhetünk dolgozni, de valószínű pár órába vesznek vissza minket hiszen nem lesz elég munka..(de amúgy örülhetünk, hogy van még állásunk, hiszen sokan rosszabbul jártak.)
Egyszerűen teljesen elhagyott a motivációm, úgy érzem kezd kiveszni belőlem az energia, hogy tovább képezzem magam, hogy erölködjek, mert eddig nem sok hasznom származott belőle..:(
Más is érzi ezt rajtam kívül?
Biztos vagyok benne, hogy vagyunk még páran, akik azt érzik, hogy mintha nem lehetne előrébb jutni és nem tudják mit csináljanak.
És igen igazatok van lakhattam volna együtt 4 másik emberrel, de nem akartam. Nem szívesen alkalmazkodtam volna ez van. Plusz munkát is csak így tudtam vállalni, hiszen a munka miatt is szükségem volt egy nyugodt környezetre.
Szívesen meghallgatnám más tapasztalatait, jó lenne egymást kicsit támogatni, meghallgatni.
Igen amúgy ezzel tisztában vagyok tényleg és nagyon bosszant , amikor az emberek nincsenek ezzel tisztában..Ezért is írtam , hogy én még szerencsés vagyok és örülhetek , hogy egyáltalán megmaradt az állásom.
Amikor bejött ez a vírus, napogig ezen kattogtam, hogy nem csak én , hanem hogy emberek milyen helyzetbe kerülnek, elveszítik az állásukat és senki nem fog segíteni nekik, szóval tudom én, és igazad van, attól még nem érzem jobban magam..
Tudom , hogy majd talán ismét visszaáll a régi rend, de attól is félek, hogy mire rendbe jönne kicsit a cég, addigra bejön a második hullám és akkor tényleg nem tudom mi lesz.
No de ez a rosszabbik verzió, viszont nagyon is reális esély van rá.
Bár igen , nem is kellene hogy érdekelnjen, hiszen a lényeg az, hogy mindannyian egészségesek maradjunk.
Tudom én ezeket, csak mégis néha elszomorodok és kétségbeesek , hogy nem tudom mit kellene tennem, hogy egy kicsit jobb legyen az anyagi helyzetem.
Én pont akkor végeztem a gimiben, és nem volt semmilyen kereshetem ilyenkor, most meg a vírus miatt leépítettek és emiatt nincs semmilyen bevételem, szóval ha úgy vesszük igen.:D
Én a 10 év alatt elvesztettem a családomat és a különbség az, hogy másra nem támaszkodhatok már, most a tartalékaimat élem fel. De őszintén én ennek ellenére is tök máshogy állok ehhez hozzá, mint te. Volt annyi sz.r az elmúlt 10 évben, hogy tudom, hogy mindig van fel is út meg le is. Most van egy rosszabb időszak, de ki lehet lábalni belőle. Próbálom a munkanélküliségből is a maximumot kihozni és elfogadni, hogy nem mindent lehet befolyásolni. Próbálok az egészségembe, a kapcsolataimba befektetni ezalatt az időszak alatt és tanulni.
Szomorú ez a helyzet, de próbáld inkább elfogadni azt, hogy ez az élet természetes velejárója és ki lehet majd ebből is jönni.
Az összegek nekem sem stimmelnek. 2012-ben 93 ezer ft volt a minimálbér, a garantált bérminimum pedig 108 ezer. Te akkor kerestél 60 ezret.
Most keresed ennek kb a dupláját, és úgy érzed, jól kerestél, ebből albit fizettél, tudtál félretenni, és tudtál magadra költeni. Ez így nagyon nem kerek. Illetve az sem, hogy a fizetésed a felére csökkent - vélhetően teljes munkaidőben, még ha állásidő is - ez így törvénytelen. Hiszen azt írod, lassan újra visszatérsz a munkába, és esetleg csak részmunkaidőben - tehát jelenleg van egy teljes munkaidős állásod.
Ez így nagyon nem tiszta.
Amit én tudok neked javasolni, és vírus előtt is ugyaneuzt gondoltam: soha ne menj kis magyar céghez, és az államhoz se. Előbbi soha nem fog elfogadható bért fizetni, hacsak nincs speciális tudásod. Utóbbinál csak egy számadat leszel, és szívfájdalom nélkül válnak meg tőled egy leépítésnél, ami valljuk be, állambácsinál elég gyakori. És szintén nincs megfizetve.
Szerencsém volt, mert életem első munkahelye egy multi volt, és azóta sem váltottam. Persze mondhatjátok, hogy az ember ott is csak egy szám, de a multi annyi pluszt ad, amit más nem. Piacgazdaság van, nekik is a profit az első. De a multik nem kezdtek el az első pánikkeltések után leépíteni, hanem van egy olyan hátterük, hogy tudnak állásidőt fizetni, vagy eleve le sem álltak, mert a tevékenységükre szükség volt. 2 hónap telt el, és már állunk vissza a rendes munkarendre, ezt bármiféle gond nélkül ki tudták gazdálkodni, és senkit nem küldtek el. Ezzel szemben a kis magyar sunyi vállalkozók, akik amúgy sem nagyon szoktak tisztességesek lenni, meg adót sem úgy fizetnek, ahogy kéne, az első hírekre elküldték a dolgozóikat, hogy nehogy ki kelljen fizetni 150 ezret, mikor az a szerencsétlen nem dolgozik. Pedig a profitjuk sok esetben biztos megengedte volna, mert a vállalkozó uraknak gyakran 20 milliós terepjárójuk van, mégis ők voltak azok, akik 1-2 hónap türelmi időt sem voltak hajlandóak kifizetni.
Szóval az én tanácsom az, hogy küldd el az önéletrajzod multiknak. Akkor is, ha nem hirdetnek. Nem 120 ezer lesz a kezdőbéred, ebben egészen biztos lehetsz, és sok esetben elég egy érettségi, hogy kapj egy kényelmes irodai munkát. Rengeteg nagy multinál rengeteg adminisztratív pozíció van, és megint csak azt mondom, ott az a sok plusz, amit máshol nem kapsz meg. Cafeteria, biztosítás, egyéb pénzbeli és természetbeli juttatások, amikre egyébként a saját fizetésedből költenél, de itt ingyen adják (kondibérlet, színházjegy, mozijegy, fürdőbelépő, és egyebek.)
Nem igazán értem, miért jöttél haza....
Egyébként nekem egyre több pénzem lesz. Munkám szerencsére van, és mivel nem lehet menni sehova, alig költök, sokkal több marad meg hó végén. :D
Tulajdonképpen nem bánom, hogy hazajöttem mert folyton honvágyam volt.
Bármennyire furán hangzik, de nemcsak a család, barátok , hanem a környék , a város minden hiányzott.
Nagyon szeretem pl ezt a várost , ahol most élek.
A fizetésem jó volt, de nem volt életem és amikor láttam , hogy a huszas éveim arra mennek el, hogy csak dolgozom és munka után begubózok a szobába, mert társaságom nem volt , akkor azt mondtam én nem akarok így élni... Pedig aztán később eljártam kinn konditerembe ami jó volt, viszont semmilyen szociális életem nem volt.
A kollegáim idősebbek voltak, és folyton egyedül éreztem magam.
Ha ebbe így belegondolok, akkor nem bánom, hogy hazajöttem, és igen igazatok van , hálásnak kellene lennem, mert legalább van munkám, csak néha az embert elkapja ez a kétségbeesés, hogy ha kiszámolom hogy mennyit tudnék nagy nehezen félrerakni , akkor is csak 80 éves koromra lesz saját lakásom.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!