Sok munkahelyen miért irigykednek a diplomásokra?

#10-11 tökéletesen leírta, én is tapasztalom folyamatosan külsős mérnökként az említett jelenséget. Érdekes egyébként, hogy ha fizikailag koszosabb munkára van kilátás (hidraulika, hajtástechnika) és munkás ruhában megyek be egy üzembe a termelésre, kb. észre sem vesznek. De ha utcai ruhában és munkavédelmi sisakban, sok mindent elárulnak a megvető tekintetek. Én pl. nem vetem meg kölcsönösen ezért az alacsonyabb pozícióban dolgozó fizikai munkásokat, mivel megfelelő információ hiányában egyszerűen tévesen ítélik meg a szituációt.

Voltam egy fémhulladék feldolgozó telepen egy présgépet szoftveresen karbantartani, 1 idősebb alkoholista fickó, 2 cigány srác meg 1 román gyerek volt a gépkezelő. Mikor bementem a géphez egy laptoppal meg füzettel, rendkívül megvető szemmel néztek. Egy stopperrel meg tollal a kezemben elkezdtem dolgozni, párhuzamosan beszélgettem velük. Kérdezték mit csinálok, elmagyaráztam nekik hogy a stopper segítségével a szelepvezérlő mátrixot rajzolom fel a programmódosításhoz, és hogy ez nekik operátorként miért lesz jó, mivel könnyíti a munkájukat. Egyből más volt a felállás. Konkrétan az ő segítségükkel teszteltem le a gépet, mondhatni haverok lettünk. Az MVM telephelyén is csináltam anno egy gépvezérlés fejlesztést, szintén kisebbségi fizikai dogozók, megvető szemekkel. Mire befejeztem a gépet, már minden nap beszéltem velük kb. bármiről. Azóta is ha bemegyek valami hasonló munka okán valamelyik telepre, már messziről köszönnek. Heti szinten előfordul hasonló szitu, csak azért írtam le mert úm. "diplomás oldalról" sem mindegy hogyan kezelik le az emberek a szituációt. Pl. ha a főállású munkahelyen a főnökömmel vagy másik mérnök kollégával megyek ki egy hasonló szituációban dolgozni terepre, engem kifejezetten bosszant az, hogy mindenféle üdvözlés és köszönés nélkül képesek egyesek "hetekre letelepedni" egy gépsor mellé dolgozni, holott ők a vendégek. Én ha nem is fogok kezet mindenkivel, azzal az operátorral akivel napokig, van hogy hetekig együtt vagy közvetlen egymás közelében dolgozunk igen. Aki mellett elmegyek és megvan a szemkontakt ("észrevesz") annak is köszönök. A nőknek is. Sajnos ez utóbbit külön ki kell emelnem, nagyon sok olyan férfi diplomás közvetlen kollégám van (a megrendelő multik mérnök csapatai dettó), akik egyszerűen nem tudnak köszönni a női betanított munkásoknak, sőt kb. tudomást sem vesz róluk. Hogy legyen ellenpélda is, pl. az Eagle EKK-nál a gyárigazgató egy rendkívül szimpatikus fazon, ha lemegy a gyártósorok mellé, mindenkit üdvözöl egyesével valamilyen módon. Ez nem pozíció vagy rang kérdése kellene hogy legyen, csupán egy alapvető emberi gesztus. Mindkét oldalról nyomós indok van rá, hogy a kérdésben felvetett hozzáállás kialakult a diplomás, a nem diplomás, az irodai és a fizikai munkások között. Nyilván nem mindenki ilyen, de minden oldalon nagy számban előfordulnak hasonló esetek.