Rossz ember vagyok, amiért jó érzéssel tölt el, ha irigykednek rám?

Tesóm nagyon gazdag, és néha szoktam vezetni a kocsiját, egyedül is, vagy néha amikor közösen megyünk valahová. Az autó egy pár éves prémium terepjáró, most olyan 10 lepedőt ér használtan. Itt, egy kisebb vidéki megyeszékhelyen az ilyet jobban megnézik, mint Pesten. Bevallom, hogy jó érzés egy ilyet vezetni, és valahogy élvezem, amikor például megáll a forgalom a piros lámpánál, és a mellettem lévő sávban az autóból rám néznek, hogy megnézzék, ki tud megengedni magának egy ilyen autót. Vagy amikor egy áruház parkolójában egy velem nagyjából egykorú srác egy régi Opelből kiszáll, és észrevesz engem, ahogy éppen beülök a kocsiba, és valószínűleg az ő fejében is megfordul, hogy milyen szép autó. Nyilván tisztában vagyok azzal, hogy ez nem az én érdemem, de mégis valahogy emeltebb fővel jár az ember egy ilyen kocsiban, mint például az én egyszerű, 15 éves Corollámban. Tudom, hogy nem helyes ilyet érezni, hiszen ezek csak anyagi javak, és a belső sokkal fontosabb. Rossz ember vagyok, amiért tetszik, ha gazdagnak hisznek?