Akik nem tudják anyagilag támogatni a gyereküket, azok minek vállalnak gyereket?

Én eleve nem várnám el a szüleimtől, hogy kocsit meg lakást rakjanak a seggem alá. Veszek én magamnak.

Elég ciki lenne, ha felnőtt emberként még mindig a segítségükre lennék szorulva.

Inkább én támogatom őket, ha már 25 évet a nevelésemre áldoztak az életükből.

A háború után miért szültek az emberek gyereket? Nem tudtak semmit adni neki, nem volt se lakás, se semmi - micccsoda "szemét" emberek, hogy a semmire szülnek gyereket.

Kérdező, bicskanyitogató a kérdésed és gyanítom, Te vagy az, akinek nem toltak alád mindent.

Menj, és kérdezd meg a szüleidet, hogy miért szültek meg - mert hogy Neked nincs gyereked, az tuti.

Érdekes: amióta felvilágosíttátok Balázst, hogy a felhasználónév elrejtésével is lehet kérdezni, azóta nicknév nélkül is jönnek az ilyen "nagyon okos" kérdések.

"Nyilván nem 100 millióval, de azért az hogy fizetik a főiskola/egyetem költségeit, adnak egy ingatlan önerőt, meg vásarolnak valami átlag autót az mindenkitől elvárható lenne."

Az, amit itt felsoroltál kb. 10 millió ft. Szóval egy 3 gyerekes családtól elvárható, hogy min. 30 milliót állítson elő és toljon a gyerekek alsója alá, hogy azok kényelmesen, mindenféle küzdés nélkül megélhessenek, aztán mikor önállóan talpra kell állniuk, addigra nagyot koppannak, mert fogalmuk sincs róla, mi mennyibe kerül és hogy a dolgokért igenis, TENNI KELL!!

Nagyon nagyon jó hasonlat, hogy egy gyereknek nem halat kell adni, hanem halászni kell megtanítani.

Nem volt gondom soha semmire, de azért nem is luxuban éltünk, nem kaptam meg mindent, amit kiejtettem a számon és eltartottak az egyetemi éveim alatt. A te felfogásod szerint nem túl sok anyagi támogatást tudtak adni nekem és a testvéremnek, vagyis talán meg sem kellett volna születnünk. Mindketten több diplomás mérnökök lettünk. A harmincas éveink elején saját egzisztenciával rendelkezünk és mindenre futja, amire szeretnénk, hogy fussa. A férjem szintén egy két lábon járó (értsd realista) ember, szintén mérnök. Kényelmesen élünk, építjük a jövőnket, megvesszük magunknak azt, amire szükségünk van. Nem kellett, hogy a szüleink tegyék alánk a lakásunkat, vagy az autónkat, megteremtettük magunknak, ahogy a testvérem is egyedül, magának. Hálás vagyok a szüleimnek, hogy megtanították értékelni azt, amim van és megküzdeni azért, amim lehetne. Ha mindig mindent a fenekem alá tettek volna, most nem olyan ember lennék, amilyen lettem.

Van olyan barátom, aki sokkal rosszabb helyzetből jött, mint én. Már az osztálykirándulásokra sem tudták befizetni, az egyetemet diákhitelből nyomta végig. Közgazdász lett, vezető pozícióban dolgozik, marha jól keres a programozó párjával együtt és szintén megteremtenek mindent maguknak, amire szükségük van. A te elméleted szerint nekik sem kellett volna megszületniük.

Aztán van ellenpéldám is, aki örökre eltartott marad, akár a szülei pénzén, akár a párjáén, mert annyi talpraesettség és tett vágy sincs benne, hogy egy villanykörtét kicseréljen magának. Megszokta, hogy mindig mindene megvolt anélkül, hogy ezért neki akár csak egy fűszálat is keresztbe kellett volna tennie. A te elméleted szerint ezek az emberek jó hogy a világra születtek, itt a helyük.

Persze tudom... sarkítottam, de azért érezd a különbséget!

Ha egyszer gyermekem születik, éljek bármilyen jól is, sosem fogom arra tanítani, hogy bármit csettintésre megkaphat és sosem fogok mindent zéró energiával megadni neki csak azért, mert megtehetem, hogy elhalmozzam minden földi jóval. Inkább abba fektetek energiát, hogy megtanulja, hogyan adhatja meg saját magának azt az életet, amiben sosem kell az anyagiak miatt aggódnia.

Most szültem, jól élünk. De 18 év múlva ki tudja mi lesz..

Mi 3an vagyunk tesók, legidősebb mindent kapott, aztán jött a világválság, apám munkanélküli lett, várhattuk a kisebb tesómmal a támogatást..Szerinted jövőbe lát az ember?