Egy férfi a jól fizető szakmáját miért hagyja ott egy hülyeségért?

Én villanyszerelő vagyok 5-600 tudok átlagosan keresni.Ráment minden időm.. az emberekhez sincs türelmem s nemszeretem csinálni ...n Hollandiában dolgoztam 2 dolognak tudtam örülni mikor véget ért a munka meg mikor füvet tudtam szívni és kicsit letompított.

Nagyon rossz azzal foglalkozni ami nem érdekel és nem szeretsz főleg hogy élet 70 % a rámegy lélekölő mintha minden nap megkínoznának és jópofát kéne vágni hozzá ha nem mondanék fel időközökét felakasztanám magam annyira rossz. És ezért semmi nem kárpótol ha tudnám h egész életemben ezzel kéne foglakoznom akkor inkább a halál.A kevés szabadidő is rossz. Napi 10 óra plusz utazás zombivá tesz .. meg olykor szombaton is dolgozz a 7 vége nem elég meg én csak 6 órát akkarok dolgozni azt is otthon 4 vagy 5 napot ha ezt megérted megérted ha nem nem ....

Kérdező: elárulod, hány éves vagy?

Én olyan 33-34 éves korom körül jöttem rá arra, hogy nem minden a pénz.

Addig hajszoltam, hajszoltuk a pénzt, és visszagondolva: nem volt jó. Persze fiatalon szerettünk volna mindent megvenni magunknak, sokszor hitelből is, és lehet, hogy sok mindent nem vettünk észre mellette.

De azt gondolom, kell egy bizonyos életkor, hogy erre rájöjj.

Gyerekkoromban bár nem nélkülöztünk, de a menőbb dolgokat nem tudtuk kifizetni, sosem volt kocsink, nem jártunk nyaralni. Átlagos, középosztálybeli család voltunk, de a szomszédaink gazdagok voltak, és akkor nagyon irigyeltem őket. Lakótelepen éltünk, és ők simán csak fogták magukat, és Debrecenből (!!!) leugrottak hétvégére Olaszországba a diszkóba. Nekem ez akkor óriási dolog volt.

Ma már máshogy látom. Ott a férfi alig volt otthon, csalta a nőt, a gyerekét alig látta. Mi szépen éltünk, családként, de 8-10 évesen ezt máshogy éli meg az ember, a szomszéd kislánynak mindene megvolt, persze, hogy irigykedtem rá.

Aztán később párommal hitelekből utazgattunk, legalább jártunk itt a környező országokban, ez is valami. Aztán ő elhagyott, ma szingli vagyok, és évek óta magányos.

Ezért is vagyok itt a gyakorin.

Lassan 40 vagyok, nincs senkim, nincs gyerekem, és nagyon úgy fest, hogy már soha nem is lesz.

Úgy érzem, eltékozoltam az életem, mert nem vállaltunk gyereket, főképp miattam. Mindig azt mondtam, előbb legyünk anyagi biztonságban, amikor már mindenünk megvan, mindent meg tudunk adni neki. Hát nincs olyan, hogy mindened megvan. Bármid van, mindig kitalálsz valami újat, hogy még ez vagy az kéne, hogy boldogabb, sikeresebb legyél, nyugodtabb, stabilabb, biztonságosabb legyen az életed.

Most itt ülök, gyakorizok, és nem tesz boldoggá, hogy viszonylag jól keresek, mert utálom a munkám. Nem szeretek bemenni, nem szeretek ott ülni, nem jó a társaság.

Sajnos mégsem tehetem meg azt, hogy felállok és elmegyek egy óvodába gyerekekkel foglalkozni, mert valahol laknom kell, és ki kell fizetnem a lakáshitelem.

De ennek az az ára, hogy boldogtalan vagyok.

Aki megteheti, hogy a boldogságának él, az egy pillanatig ne gondolkozzon, mert elmúlik az élet, és csak bánni fogja, hogy soha nem lépett.

A pénz nem boldogít, sosem hittük el.

Aztán egyre bölcsebbek leszünk, és rájövünk, hogy bizony tényleg így van.

Sem a boldogságot, sem a szerelmet, sem a családot, sem az egészséget nem tudod megvásárolni, és nincs ezeknél nagyobb kincs a világon.

Nem tudom.

Neki lehet belefér nekem nem fèrne.

Ő tudja.

Én is néha kivagyok ha olyasmit kell programozzak ami nincs ínyemre.

Amúgy a pénz boldogít tudni kell használni megfelelően ennyi a titok.

Én soha nem áldoznám a kényelmes jól fizető melómat soha.

Voltam én is csóró,soha többet majdnem ráment az életem is olyan stresszben éltem.

Egy csajt nem tudtam elvinni sehova míg Pesten azt láttam,hogy 20-n évesen ilyen Audi olyan utazgatás tengeren túlra addig én örültem,hogy telik a sportra.

Ahogy mondod 6-os én se szeretem régen a programozást,de láttam mi pénz van benne megszerettem.

Küldetéstudat,szeresd amit csinálsz önmagában lóphasz.

Amikor láttam mi pénzek vannak a szakmámban meg jött az utalás na akkor szerettem meg.

Sokat érsz ha szeretsz valamit aztán 250e-t ha kapsz érte akkor meggyűlölném azonnal amit szeretek.

En villamosmernok vagyok. A munkam kb. fele-fele aranyban oszlik el az irodaban (rajzolas-programozas) es a muhelyben illetve ugyfelek telephelyen (gepepites, program finomitas, teszteles). Elobbi napi 8 oras monitor elott poffedes, utobbi olykor nehez (gepeszeknek, lakatosoknak is segitek), olykor konnyu fizikai munka nemi monitor elott ulessel, de az sem folyamatos. Kb. az utobbi ~1 evben vettem eszre, hogy nekem ez igy nem kell. Nem birok az irodaban ulni, a szemem romlik, irodai melo utan hulla faradtan megyek haza, edzoterembe sincs kedvem elmenni. Muhely munka utan teljesen fitt vagyok, akkor is ha egesz nap a 35 fokos csarnokban gepet kabeleztem. Barmit szivesen csinalok munka utan es elvezem a munkat.

Van 5 gepeszmernok kollegam, ok a munkaidejuk 98%-at az irodaban toltik a vacak Solid Edge elott (cad program). Jo, erdekes meg minden, de en fel nap utan felakasztanam magam. Neha az Eplannal is igy vagyok (elektromos cad program). Szoval teljes mertekben megertem az illetot.

En is palyavaltason gondolkozom pedig nem keresek rosszul. Gondolkoztam mar szervizmernoki munkatol kezdve, geplakatoson at autoszerelesig mindenen, csak ne a ro_adt monitor elott kelljen ulnom napokig.