Az miért „hazaárulás“ és „idegenszívűség“ ha leírom tanárként mennyit keresek? Ezek nyers számok

Én nem hazaárulásnak gondolom, mert valóban szégyen, hogy ennyit keresnek a tanárok.

De! Elég visszatetsző, amikor bemegyek a gyerekem tanáraihoz, hogy beszéljünk arról, hogy mi van a gyerekemmel, és hogy szerintem mit lehetne másképp. Erre meg az a válasz, hogy ő aztán nem fog semmit túlórázni, semmi extrát nem fog vállalni, mert neki milyen kevés a fizetése. Volt olyan tanárunk, aki a gyerekeknek panaszkodott erről. Én tudom, hogy nehéz szakma, és nincs megbecsülve, de szerintem a gyerekek és a szülők előtt ezért siránkozni elég visszatetsző. Semmi közük hozzá, ők is a rendszer áldozatai, és elég negatív, hogy semmi változásra, odafigyelésre nem számíthatunk, mert a tanerő kevesli a fizetését.

Mi a kérdés igazából?

Az, hogy kiposztolod a fészbukra a fizetésed, ráadásul másokkal összehangoltan (van ugye ilyen felhívás), az egyértelműen egy demonstratív akció.

És miért is demonstrálsz?

Hát gondolom, nem azért, hogy legyen még kevesebb. Azért csinálod, te meg a többiek, mert szerintetek több járna.

És ki tudna többet adni nektek? Hát a munkáltatód, aki végső soron Állam Bácsi, a mindenkori kormány, amelyik most éppen az, amelyik (nem mintha a többi jobban dotálta volna ezt a szakmát).

Na, ebből már nem nehéz egy olyan értelmezést levezetni, hogy te akkor a magyar kormány ellen vagy, ellene tiltakozol, neki teszel szemrehányást, hogy milyen szemét már. Vagyis a demonstrációdra az erre fogékony emberektől megjött az ellenhatás. Akció-reakció, ugyebár.

De az is durva valahol, hogy ezt így külön le kell neked vezetni, mikor tanár vagy. Hát pont neked kéne ilyen levezetéseket gyártanod éjjel nappal, b+ :>

Én mondjuk nem szoktam részt venni ilyen minősítgetésekben a fészbukon se pro se kontra, de az is igaz, hogy én is vagy 20 éve voltam felsőoktatási pályaválasztás előtt, és már akkor mentek a poénok, hogy mit mond a végzett bölcsész/tanár a bölcsészhallgatónak? - egy sajtburgert, légy szíves.. :)

Szóval azt nem mondhatod, hogy nagy meglepi a mostani helyzet. Sőt, legalább most már könnyebb melót találni. Csak nem fizetik meg.

Ugyanúgy, ahogy már pár évtizede nem.

Nem amiatt hívnak hazaárulónak meg idegenszívűnek mert leírod mennyi a fizetés hanem az ilyen mondatokért amit ide is leírsz, idézem:

"

Magyarország soha nem volt a magyaroké most meg pláne nem az. De soha nem is volt az, mindig épp melyik seggbe voltunk belebújva - persze önként.

"

"De mellesleg amit leírtam az ÚGY van. Magyarország a történelme során mindig valamely idefen érdek hatalom seggnyalója udvaronca vagy épp elnyomottja volt."

NEM IGAZ.

Különösen a Kárpát-medencei letelepedésünk kezdetén, amikor "kalandoztunk" (tehát rablóhadjáratokat szerveztünk mindenféle európai hatalmak ellen, azok meg NEM TUDTAK EZ ELLEN MIT TENNI, HA TETSZETT NEKIK HA NEM - egy ideig).

De a későbbiekben is, a tatárjárásig minimum középhatalomként vettünk részt Európa politikai életében.

Gondolod, hogy a bizánci császár egy jöttment akárkinek adta volna a lányát feleségül? III. Béla mégis megkapta a kezét.

A tatárjárás után örültünk, hogy egyáltalán megmaradtunk. Ennek ellenére, Károly Róbert korára, meg különösen Hunyadi Mátyás korára meg már megint az európai államok élvonalában voltunk.

Ja, aztán jöttek a törökök, és kiirtották a 150 év alatt ami maradt.

Na és? 1867-ben mindezek ellenére NAGYHATALMI pozícióba emelkedtünk Ausztriával összefogva, úgy, hogy a korábbi kiirtások következtében a korábban elvesztett (és visszaszerzett!) országunk lakosságának már a fele se volt magyar.

Hogy azután mi történt a világháború után, az egy másik dolog.

De bmeg, még a legreménytelenebb helyzetben is, ezek után, a II. világháborúban diplomáciával, adott esetben saját katonai akcióval, visszaszereztük a korábbi országunk majd' KÉTHARMADÁT, a magyarlakta területek majd' 100%-át!

Hogy aztán megint elvesztettük ezeket, az egy dolog.

DE ne mondd már azt nekem, és nem is tudod nekem igazolni, hogy adott helyzetben egy másik ország sokkal jobban jött ki volna ebből mint mi! Még Amerika is pusztulat lenne, ha nekik valaha is olyan ellenségekkel kellett volna szembenézniük mint nekünk.

És ahogy a fent vázolt kronológia is mutatja, mi magyarok aztán igazán tudhatjuk, hogy a történelemkönyv még nincs lezárva!

Többször is kipusztulhattunk volna, eltűnhettünk volna teljesen a történelemből, mégse tettük, mindig felálltunk a padlóról és még mindig itt vagyunk! Ez a lényeg!

És, ahogy egykor nagyok voltunk, aztán semmivé lettünk - arra is ugyanúgy van esély, hogy a későbbiekben megint nagyok legyünk, akár visszaszerezve az elveszett területeinket is.

De nem ilyen kishitű, nyammogó magatartással mint a tiéd.

Ezzel már a tatárjárás után kihaltunk volna, mondván, minek szenvedjünk, bevégeztetett...