Tényleg ekkora hátránnyal indulnak azok a nők, akik 30 fölött vagy akörül vannak és nincs gyermekük?

„Szerinted direkt akkor lesznek terhesek, mikor új helyen kezdenek?”

Nem azt mondtam, hogy direkt akkor lesznek terhesek, DE ha valaki új munkahelyre jelentkezik, interjúkra jár és/vagy már próbaidőn van, ahol ugye még nem stabil a helye, ám ennek ellenére mégis gőzerővel rajta vannak a gyerektémán, az igen is tudatos és szándékos döntés, hisz úgy van vele, hogy nem baj, mert majd eltitkolom a próbaidő végéig….Sőt logikusan tovább gondolva, az ilyennek a CSED/GYED se nagyon számíthat, hisz nem garantált az, hogy nem fog a próbaidő vége előtt kiderülni a dolog és akkor búcsút inthet az ellátásoknak. Ilyenkor jön a tipikus mocskolódás, miszerint fúj szemét munkáltató.

Pontosan az ilyen nők miatt ítélik meg negatívan azt is, akik ismerik a tisztességet, mint olyat. Nem az összes kismamáról beszélek, leírtam már, hanem azokról, akik a kérdésemben felsorolt kategóriákba tartoznak. De nyilván az sem tisztességtelen és aljas húzás, hogy már terhesen mész interjúra, ahol mélyen hallgatsz a dologról, aztán mikor már nem rúghatnak ki, beközlöd hogy bocs terhes vagyok, aztán szépen elmész tp-re.. Ne tudd meg hány ilyen nő van. Meg hány olyan, aki mindenféle különösebb ok nélkül kiíratja magát a dokival, mert neki nincs kedve dolgozni, mert ő terhes, hát nehogy már… Erről a gerinctelen és aljas hozzáállásról beszéltem végig, de láthatóan neked sem jött át a probléma lényege.

Nem azokkal a nőkkel van a baj, akik normálisan állnak hozzá és próbálnak ők is korrektek lenni, nem csak a munkáltatótól várják el azt. Aki már évek óta ott van a cégnél, jó munkaerő és a pozitív teszt után sem az az első dolga, hogy rohan tp-re, hanem ha az egészségügyi állapota és a munkája jellege engedi, akkor dolgozik, amíg tud, na velük szerintem semmi gond. Ők azok, akiket általában a gyerek után is visszavárnak, mert megbízhatóak. Ezt a típust a munkáltatók sem élik meg olyan negatívan, mint mikor valaki direkt kivárja a próbaidő lejártát és után beközli, hogy terhes.

„Akinek x évig nem megy, annak fontosabb a gyereke, mint egy munkahely”

Szíve-joga, de akkor azt is fogadja el, ha annak a bizonyos munkahelynek meg fontosabb a fix, megbízható, korrekt és tisztességes munkaerő, akikkel hosszú távra tervezhet! Ahogy fogadja el azt is, ha terhesen már nem veszik fel sehova sem dolgozni vagy azt, ha próbaidő alatt elküldik emiatt. De nem, általában ilyenkor a köpködés megy és mindenki szemét, csak ők nem. Bezzeg, ha összejön a sunyi terv és át tudták kúrni a munkáltatót, akkor őket nem lehet emiatt minősíteni, hisz azzal semmi baj nincs. (legalábbis szerintük)

„Szép dolog a szüljenek a gazdagok, de egyrészt hallod milyen kirekesztő ez az álláspont?”

Ilyet sem állítottam, látom nehezen megy értelmezni, amit írtam. Azt mondtam, akinek ennyire az ellátásokon múlik a gyerekkel való megélhetése, az legyen következetesebb és ne lutrizzon, hogy vagy el tudom titkolni vagy nem. Mert ha nem és elküldenek, akkor miből tervezel megélni?? Ja igen, ilyenkor megy a siránkozás meg az önsajnáltatás, hogy most mi lesz, hogy lesz.

Vagy el kell végezni egy olyan szakmát/iskolát, amivel viszonylag jól lehet keresni és az évek alatt folyamatosan félretenni, spórolni kell, hogy ne okozzon gondot az sem, ha nem jönnek be a számítások. Kifejezetten a CSED, majd a GYED és GYES összegére alapozva szülni felelőtlenség, még akkor is ha ezt sokan nem akarják elismerni. Akinek nincs miből gyereket nevelnie, annak 2x is át kellene gondolnia a dolgot, de ez nem igazán szokott megtörténni, mert hát én gyereket akarok és az ösztönök felülírják az ész érveket.

Én részben bérszámfejtőként is dolgozom, az évek alatt nem 1 kismamával volt már dolgom, elképesztő és döbbenetes esetek vannak. Volt olyan, hogy engem hívott az egyik kismama, hogy ő ugyan miért kapott ilyen kevés pénzt (tp-n volt), mert most miből fogja megvenni a kiságyat a kölöknek. Mindezt 7!!! hónapos terhesen. De ez csak 1 példa a millió közül.

„Ha te ilyen vagy, hajrá, mondj le a családiról,”

Öööö, ismét nem értem a felvetést, ugyanis leírtam, hogy eszem ágában nincs gyereket vállalni, de ha így is tennék, azt normálisan és korrekten tenném, nem más kárára próbálnék ügyködni és főleg nem próbálkoznék teherbe esni, akkor amikor még próbaidőn vagyok és nem dolgoztam ott minimum pár évet.

Az is egyébként nagy sláger ezeknél a nőknél, hogy miután megléptek egy ilyen aljas lépést, pislognak, hogy a kutya nem várja vissza őket 3 év babucizás és nettó 4-5 hónap meló után. Nem is értem miért..

A kutyatápos példád és az itt felmerült probléma között pedig semmi összefüggés nincs, nem is értem ezt hogy sikerült összehozni, de ezen lépjünk túl.. ,

„Nem köthetik életmódhoz azt, hogy mennyit ér a munkád, amit ugyanúgy elvégzel”

Ez így nem teljesen igaz. Igen is számít, hogy milyen minőségben végzed el a munkádat, amire befolyással lehet és sokszor van is az életmódod. (ez pedig szoros összefüggésben van a béreddel is) Mert, akinek az az életmódja, hogy mindennap meló után beiszik a haverokkal és másnap hulla másnaposan, használhatatlan mosott kakiként megy munkába, az igen is kihat a munkádra is. Ahogy az is kihat a munkádra, ha pl heti 5 napból 2-3 napot rendszeresen otthon vagy a gyerekkel, mert beteg, ami miatt más túlórázik és gürizik, hogy a te részed is el legyen végezve. Arról nem beszélve, hogy ez mennyiben van a munkáltatónak… Szóval ne beszéljünk félre.

Én magam ugyan nem vagyok pszichológus, de a nővérem az, már 12 éve, ő azért valamit konyít hozzá és bizony ő is azt vallja, hogy az ég világon semmi problémája nem származik egy 8-9-10 hónapos gyereknek abból, ha az anyja visszamegy dolgozni! Ezt csak a szupermamik szeretik híresztelni , akik szimplán csak nem akarnak visszamenni dolgozni, helyette inkább nyekeregnek, ha nem jönnek ki a pénzből, de tenni már nem igazán akarnak ellene. Csupán saját maguk mosdatására előhozakodnak, hogy de hát az milyen szörnyű és úristen lelki beteg lesz a gyerek. Attól nem lesz baja a gyereknek, ha pl hó végére már nem igazán futja kajára vagy a rezsire (csak attól ha anya dolgozik), lényeg hogy szoptatva legyen, mert ugye mint tudjuk a tápszer ördögtől való és akik tápszert kaptak, azok a gyerekek ugye szintén nem egészségesen nőttek fel, mindegyik folyton beteg stb stb. :D Persze.

Rengeteg külföldi országban az a normál, hogy max a gyerek 1 éves koráig bezárólag a nők igen is visszamennek dolgozni, mégsem lelki roncs minden egyes gyerek Magyarországon kívül. :D

„Számító emberekből kevés van”

Azt te csak hiszed.

„Örülnek maguknak, hogy megoldottak egy nehéz helyzetet, és ég a fejük, hogy így kellett.”

Ohh, hát hogyne. Főleg mikor odaböki, hogy csak azért jött ide melózni, hogy a próbaidő végén benyöghesse, hogy terhes, ezáltal védve legyen és kapjon CSED-et meg GYED-et.. Hagyjuk már. Nagyon sokan még ki is kérik maguknak, hogy ugyan ezzel semmi gond, hisz én-én-én és gyerek-gyerek-gyerek, más nem számít.

„Ciki, de muszáj.”

Nem, nem muszáj, csak így egyszerűbb ugye bár..

#30-as. Azt a kommentemet, amin így felháborodtál, nem neked címeztem, igaz azt írtam, hogy utolsó, de amikor el kezdtem írni, akkor még a 15-ös volt az utolsó és a szövegkörnyezetből elég egyértelműen kiderül, hogy nem neked, hanem neki címeztem, tehát nem kell ennyire felkapni a vizet és egyből személyeskedni.. Vicces, hogy te beszélsz sértegetésről, mikor te is pontosan ugyanazt csinálod.

Ja és szó nincs arról, hogy ne kapnék munkát, ismét szövegértés…. Csupán sok helyen hátrányból indulok az „eltitkolom a terhességet a próbaidő végéig és lesz*arok magamon kívül mindenkit” típusú nők miatt, de olyat nem írtam, hogy nem kapok munkát!