A munkaerőpiacon mennyit ér egy Szoftverfejlesztő OKJ?

#10, Az egyetemen BSc végéig egy féléves projectmunka, 1 diplomamunka volt. MSc-n már két félév külön projectmunka, és egy diplomaterv volt, ami ennek a folytatása volt. A céghez egy csoporttársamon keresztül jutottam el, kb 10 egyetemista diákot foglalkoztattak.

Tehát hobbibprojecteket az egyetem keretei között végeztük. Ez a hatalmas különbség. Az egyetlen igazán hasznos dolog az egyetemen ez az összeszámolva 5 hobbiproject volt, 3 különálló témával. Én ott tanultam meg igazán programozni, nem a tárgyak alatt. Pedig sokféle nyelvet tanultunk.

Mondjuk úgy 10x hasznosabb volt ez mint bármelyik tárgy, és legalább 10 olyan embert megismertem, mint kapcsolati tőke... akik mentén ajánlókkal el tudtam jutni legalább 5 céghez mint junior fejlesztő, vagy startupper fejlesztő.

...és valóban senkit nem érdekeltek az interjúkon a diploma jegyeim, csak a saját projectek és tapasztalat. Az az igazán fontos... Erre ott volt két félév diplomafélév, bár én akkor is dolgoztam részmunkaidőben.

Mármint ezt teljesen megértem, hogy esélytelen 8 órás lélekölő robotmunka mellett. Csak ez spirálba taszítja az embert és beleragadsz ebbe a mocsárba.

Megéri akár hazaköltözni is és fél évet tanulásra szánni, önállóan, miközben akár gyakorlati helyet keresel, ha kell ingyen is csak tapasztalatért. Meghálálja, mert egy tapasztalt fejlesztő hamar megkarcolja a félmulliós nettót is.

Nem gondolom, hogy haszontalan dolog az alapokat és gondolkozni megtanulni. Edzeni kell az agyat.

Persze, hogy Neked nem kellett hobbiprojektezni, mert ott volt a szakmai gyakorlat.

Egy estis mi a brét csináljon??????????????

Hazaköltözöl a szüleidhez fél évre, és addig nem nyomaszt a munka pl. Addig tudsz tanulni, felkészülni a projectektekre.

Vagy vegyél fel diákhitelt akkor és albérlet + egyetem.

Nagyon sok emberrel beszéltem ezekről a dolgokról, és sokaknak az volt a kifogása hogy nem szakmai munka mellett hulla fáradtan már semmire nem volt idejük.

Ilyen nincs. Ez egy nagyon gyenge kifogás. Mindenre van B megoldás, de ők inkább szenvednek 5-10 éveket valami fos szar munkával és persze akkor már kiesnek a tanulási keretből, ahol az agy a legfogékonyabb... ez még egy hitelt is megér pedig. Befektetés a jövőbe.

Nagyon sok szegénysorsú ismerősöm járt el így, most vannak, junior/senior fejlesztők, GPU fejlesztők, VHDL kóderek, srartupperek, doktoranduszok és külföldön is vannak rengetegen milliós fizetésekkel.

Nem mindenkit a szülei neveltek, majd onnan albérletbe költözik majd a szüleihez vissza tud költözni.

Akik neveltek, nem élnek. Anyám elvileg önkoris lakásban él és nincs nála minden rendben.

Apám elől titkolnom kell, ha akár csak 1 hetet nem dolgozom.

Mindenképp dolgoznom kell, a 6 óra még megoldás lehet.

6 óra mellett is sok az egyetem, egyetemre tanulás és emellett még önképzés.

9 óra munka és utazás után nem kifogás az, ha valaki fáradt és nem bírja rávenni magát.

Én bő 1 éven át félálomban, hulla fáradtan toltam esténként és hétvégente.

Nem kell foglalkozni a szülőkkel.

Ott a lehetőség mindenkinek az egyetem, ha van rá eszed akkor kár elpazarolni ezt.

Minden egyes perc amit egy olyan munkával töltesz amit utálsz, az bűn. Magad ellen... főleg olyan munka amiből nem tapasztalsz semmit, nem jutsz előrébb, nem profitálsz, nem marad legalább valami nyoma a CV-dben amire büszke lehetsz. Ráadásul az automatizálásnak és az ML-nek hála valószínűleg éveken belül megszünnek ezek az állások, sőt még az egyszerűbb programozói/IT munkakörök is.

Ehelyett akkor már egyetem nyugiban, kolesz és tanulás. Függetlenedve a szülőktől. Mondom több borsodi, nógrádi faluról feljött ismerösöm csinálta ezt...

A lakhatás megoldott, de minimum 6 óra munka kell. Senkire se támaszkodhatok, senki se fog eltartani.

Budapesti vagyok.