Mennyit számít a megjelenés, viselkedés, személyiség a munkaerő-piacon?

Tudás fejleszthető, személyiség nem. Ez alapján az tóbbit (és sok helyen szintén ez a mentalitás).

Természetesen a tudás fejlesztését ésszerű keretek között értem (akkor működik a dolog, ha viszonylag rövid távon fel lehet hozni a tudását megfelelő szintre)

Nem igaz, hogy a személyiség nem fejleszthető. Én még kora huszonévesen is eléggé csendes, nyámnyila, befelé forduló, visszafogott srác voltam. Most viszonylag beszédes, jó kiállású, kommunikatív vagyok már. Ezeket mind lehet tanulni és tudatosan fejleszteni, nyilván nem könnyen és nem rövid idő alatt, de lehet. Úgymond ezek ott vannak mindenkiben rejtve, maximum az a kérdés ki tudja-e magából hozni ezeket a pozitív tulajdonságokat.

Valamennyire számít amúgy. Mivel a legtöbb munkakör arról is szól, hogy más emberekkel kell folyamatosan kommunikálnod és számít milyen viszonyt alakítasz ki velük, mennyire kedvelnek meg, hogyan tekintenek rád emberként is (legyenek akár ügyfelek, akár munkatársak). Az életben nem segítő gondolkodás az, hogy csak gépként az elvégzett munkát hiszed hogy nézik, vagy a papíron meglévő skilleket. Vannak munkák, ahol meg lehet tenni, hogy tojsz a más emberekkel való viszonyra, vagy a megjelenésre, viselkedésre, megnyerő személyiségre, de nagyon sok munkánál nem.

Személyiséget sokkal nehezebb érdemben fejleszteni, mint a nyelvtudást és az office ismereteket.

Na meg az sem mindegy, hogy adod el magad.

Mi beleszaladtunk ilyenbe. Annyira meggyőző volt a csaj az interjún, hogy a személyiségével megvezette az egész osztályt, eltelt 2-3 hónap mire gyanús volt, hogy mégsem olyan jó munkaerő, fel kellett majdnem egy év, mire a főnökünk is beismerte, hogy megvezették.

Azért a valóságban ritkán jön össze, hogy valaki értelmes, céltudatos, de nem olyan tanult. Ha valaki értelmes és céltudatos is egyszerre, akkor tanult is.

Mellesleg saját magát a legtöbb ember okosabbnak értékeli másoknál. Ez még nem jelent semmit.

Azt választanám, aki jobban tud angolul. Mert az Office-ba egy két napos trainingen bele lehet tanulni. De egy nyelvet jól beszélni az évek, és ezt ne a cég kontójára csinálja.

Amúgy egy alkalmazottnál a határozottság még vissza is üthet.

A főnököm nekem azt mondta, hogy egy állásinterjú során 2 dolgot vizsgál:

-igaz-e, amit leírt az életrajzban, tehát tud-e mesélni a korábbi munkahelyeiről

-a személyisége illik-e a csapatba.

Ez utóbbi pl. munkakörönként is eltérő lehet, és könnyen előfordulhat, hogy a jelölt nem is tudja jól megítélni a leendő munkát, mivel nincs róla elegendő információja.

Nálunk pl. volt egyszer interjúzni egy pályakezdő kislány, nagyon jól beszélt 2 nyelvet, de rettenetesen ambiciózus volt. Na, ezen a helyen szabályokat követünk, nincs nagyon lehetőség a kreativitásra, hosszú távon elég uncsi is. A főnök azt mondta, azért nem veszi fel, mert kb. 2 hónap múlva itt hagyna minket, mert a személyiségéhez egyáltalán nem illik ez a munka.

Amúgy szerintem nagyon ász volt a csaj. Szegény biztos sokat filózott, hogy mit ronthatott el. Vagy hogy biztos az volt a baj, hogy kezdő. Ezért néha nem ártana a visszajelzés a munkaadóktól, bár elég nehéz ezt hihetően tálalni, valószínűleg ezen is csak megsértődött volna.

Mindamellett azért a főnökön is múlik. Lehet, hogy más főnök meg azt mondta volna, hogy milyen okos, kell nekem. Aztán lehet, hogy mivel kezdő, nincs túl sok lehetősége, meg nem is ismertük annyira a motivációit, könnyen lehet, hogy évekig itt maradt volna. De ez a főnök nem adta meg neki az esélyt, hogy betanítjuk, aztán lelép.