Miért keresnek a pályakezdők/fiatalok/újonnan felvettek többet, mint aki pl.15-20 éve ott dolgozik egy cégnél?

#11: nem minden szakma ilyen hogy egyből tudsz termelni. Van ahol bizony csak és kizárólag ott tudod helyben megtanulni a nagy részét hónapok alatt.

"Akkor miért is kellene többet fizetni?"

Azért mert nehogy már a kezdő, hozzá nem értő fiatal többet kapjon. Ez így nem igazságos.

És ezt úgy mondom, hogy jelenleg még én vagyok ez a fiatal és nyilván örülök, hogy viszonylag jól keresek(bruttó 600). De majd én is leszek öreg.

50 év felett hova váltson? A kora miatt nem kell máshova, hiába tud programozni. Ide kell, és jó eséllyel volna emelés ha pár hasonló kolléga egyszerre felállna, mivel nem olyan a munkájuk, hogy holnap leakasztasz valakit helyettük. De ezt nyilván nem merik megtenni ezek az emberek.

De ugye ott van a minimálbér is. Minek van? Azt akkor miért nem bízzuk a piacra? Ott érdekes mód van állami szabályozás.

Egyrészt a fiatalnak a tudása naprakész.

Másrészt a fizetés nem igazságossági kérdés, hanem üzlet. Ott marad ugyanannyi pénzért? Ott. Akkor minek fizetnének neki többet?

De nem tudom, minek tépem a számat, mikor már a minimálbéres párhuzam is nyilvánvalóvá tette, hogy se a basic közgáz, se a logika nem nagy erősség errefelé.

Tévedsz, ne nézz hülyének :)

Én a piacot értem de akkor se tartom ezt igazságosnak.

És azért mondom a minimálbért mert azt is lehetne a piacra bízni és mégse így van.

Nálunk nem, de sok országban igen.

Nem igazságos, a világ nem az. Mazs azt eszik, amit csak akar, mégis vékony, rajtam meg az is meglátszik, ha kajára gondolok. Igazságos? Nem. De ez van. Diétázok, sportolok, aztán elérem, amit tudok. De ha 20 éven át csak nyafogok, akkor csak bálna leszek, semmi több.

#16: jó hát igazad van, ha így nézzük valóban sose volt igazság, egyenlőség a Földön semmilyen téren.

Én meg magamat se értem minek problémázok ezen, végül is én elégedett vagyok a fizetésemmel.

Én azt gondolom egy nagyváros tekintetében könnyű azt mondani, hogy váltson az ember, ha elégedetlen. Egy kisvárosban, ahol 3-4 munkahely van maximum az ember szakmájában, amit ráadásul szeret és nem hagyná el, akkor nincs olyan egyszerű helyzetben. Nem ránk, fiatalokra gondolok, hiszen mi már abban szocializálódtunk, hogyha nem tetszik valami, akkor holnap 200 km-rel arrébb költözünk. Vagy 1200-zal.

Az 50-es korosztályt sok esetben azért használják ki, mert ők még a "csendes tűrés" korszakában nevelkedtek és egy vidéki kisvárosban amúgy sincs már túl sok esély máshol elhelyezkedniük. A szüleimen és az ő barátaikon látom azt, hogy bőven alul becsülik őket, mind fizetésben, mind mindenhogy, még is tűrnek. Valamiért nem tartják már magukat olyan értékes munkaerőnek, mint fiatalabb munkatársaik, ezért ha váltanak is sokszor a piaci bér alá lőnek. Édesanyám mérnökként 170 ezer forintot keres vidéken. Szereti a napi feladatait és a kollégáit is, kényelmes neki a bejárás. Ott van a család, nem költözne el messzire. Budapesten ennek minimum a dupláját megkeresné, de nem minden a pénz.

Én mérnökként Pest megyében kezdőként kerestem ennyit 5 éve. Ma már ennek többszörösét és nem gondolom, hogy csupán azért, mert értékesebb munkaerőt képviselek 5 év munkatapasztalattal, mint édesanyám 35-tel a szakmájában. Mondjuk ő nem panaszkodik, éppen azért, mert szereti amit csinál. :)

Két fontos szempont van, amit már részben említettetek. Az egyik a motiváció a fejlődésre, egy fiatal sokkal inkább fókuszál a karrierjére, mint akinek már adott esetben saját családja van. A nők a harmincas éveikben mennek el jellemzően szülni, de a férfiak is inkább házat építenek, felújítanak túlóra helyett, a maradék kis időt pedig el nem ítélhető módon a családjukkal szeretnék tölteni. Egy 45 éves, nagycsaládos apukának ráadásul 15 nappal több szabadság jut, mint nekem.

A másik tényező a költözési / váltási hajlandóság. Egy letelepedett, saját ingatlannal rendelkező dolgozónak nincs meg az a lehetősége, mint nekem, hogy ott vállalok munkát, ahol szeretnék, akár országhatáron kívül is.

Na most ha a cég helyébe képzelem magam, miért fizetnék annak többet, aki 10 év plusszal ugyanazt a színvonalat tudja hozni, mint aki 2 éve van ott, fejlődni már nem tud / akar, sokkal több a szabija, és maximum panaszkodik, hogy miért nem emelnek neki átlagon felül?

Megoldás: Vagy folyamatosan fejlődni és pótolhatatlanná válni, vagy mobilisnak kell maradni. A két szép szememért nem fognak nagyobb fizetést adni, nem szeretetszolgálatról beszélünk.

Érveid teljesen logikusnak, ugyanakkor szerintem az enyém is: tapasztalt kolléga a feladatok 100%-át meg tudja csinálni, én több hónap után is még csak a 10%-át (vagy annyit se)

Mégis én kapok többet. Oké, én jól járok, csak kellemetlenül érzem magam emiatt.