Ti is úgy gondoljátok hogy a 40 év szocializmus túlságossan az alkalmazotti életforma felé irányította a társadalmunkat?

Igen, én is így látom, kérdező. Nem is alkalmazotti lét, hanem inkább a "biztonság" felé (Mitől biztonságos egy állás, ahonnan bármikor elküldhetnek?), és a vállalkozással amúgy is összekapcsolódott egyfajta stigmatizálás (fusizó, feketéző, lopó).

Igen, a sikeres gazdaság motorja a sok, sikeres vállalkozás. Nem a sok vállalkozás, amit nem tudnak üzemeltetni a vállalkozók, akiket nem tanított ki senki arra, hogyan is kellene. Ezért önmagában a nagy számok semmit sem mondanak. A minőség számít, nem a mennyiség.

Az alkalmazotti lét egyszerű, biztonságosnak nem mondanám (felkophat az állad, ha munkanélkülivé válsz, Magyarországon nincsenek féléves tengődéshez elégséges megtakarítások), de mindenekelőtt lélekölő. Vállalkozóként sem egyszerű, állandóan hajtani, ötletelni, motiválódni, de sokkal nagyobb benne a szabadság és a perspektíva.

Ráadásul utóbbi kecsegtet azzal a lehetőséggel, hogy befutsz, és kikerülsz a pénzszerzés kényszere alól, mert már a vagyonod befektetései eleget hoznak a konyhára (="a pénzed dolgozik helyetted"). Alkalmazottként erre esélyed sincs.

Már bocs, nekem nem kopik fel az állam alkalmazottként.

Nagy cégeknek van igénye arra amit csinálok, egyrészt törvényi kötelezettségük, hogy legyen ilyen ember mint én, másrészt meg van is jelentős tőkéjük az egyéb tevékenységükből, hogy ezt megfizessék. Adnak egyéb juttatásokat is, cafeteriát, laptopot, céges telefont, utazási kedvezményt és a többit az alapbéren felül. Ha véletlenül kirúgnának valamiért, biztos vagyok benne, hogy fél éven belül találnék hasonló állást, még jobb fizetéssel is. Ezt egyébként valószínűleg most is elérhetném ha akarnám, csak minek ugráljak, ha itt már tudom, hogy mit várnak el és hogy illeszkedik ez az életembe, időbeosztásomba, mikor a másik helyen ez mind bizonytalan, és annyival meg nem jobb az ajánlat, hogy kockáztassak.

Vállalkozóként egyrészt nem is biztos, hogy lenne tömeges igény arra amit csinálok és amiért jól megfizetnek, másrészt meg nekem kéne utánamennem minden forintnak. Itt meg van egy team amivel elosztjuk a munkát, jár az éves ennyi meg annyi szabadság, nem kell mindig online, munkakészen lennem. Ami nem jár, az pl. a céges kocsi, mert az csak a vezetőknek. Na és? Van saját kocsim így is, vezető meg még lehetek és akkor azt is fizetik.

Mindezzel így is megkeresek 400k+ nettót, ez nekem elég a jelenlegi életemhez. Ez kb. 750ezerbe kerül a munkáltatómnak havonta az adókkal, járulékokkal együtt, de így se gond neki kifizetni, mert nagyvállalat, nem egy szrrágó kisvállalkozó, aki be se jelent, zsebbe fizet, nem enged el szabadságra és a többi.

Minek kéne nekem vállalkozóként kuncsorognom megrendelésekért, hülye alkesz jóskapistákkal szívnom aki meglop ha fel akarok venni valakit, ja és még az se biztos, hogy úgy többet érnék el bevételben mint most, mert ugye magánként már nem biztos, hogy egyáltalán lenne erre kereslet?

Ez a kérdés olyan, mint az, hogy mi a jobb, a köztársaság, vagy a monarchia? Ott se mindegy, hogy egy Egyesült Királyságról beszélünk, vagy egy Brunei Szultánátusról. Se az, hogy egy Svájci Köztársaságról, vagy egy Marokkói Köztársaságról...

"Már bocs, nekem nem kopik fel az állam alkalmazottként."

Mert van munkád. Ha pedig holnaptól a robotok végzik el azt helyetted, és az rövid időn belül elterjed, átképezheted magadat, és versenyezhetsz más pozícióban, amelyben már kevesebb rutinod van.

Az alkalmazotti lét biztonsága szerintem illúzió. Relatív biztonsága van, de valójában egy kiszolgáltatott állapot, amire semennyi ráhatásod nincs (a saját munkád minőségén kívül).

"Ha véletlenül kirúgnának valamiért, biztos vagyok benne, hogy fél éven belül találnék hasonló állást, még jobb fizetéssel is."

Ezekkel az esélyekkel azért a munkavállalók jelentős része nem büszkélkedhet.

"Mindezzel így is megkeresek 400k+ nettót, ez nekem elég a jelenlegi életemhez."

Most elég, de egy vállalkozással elérhető az, hogy soha többet ne kelljen dolgoznod, ha nem akarsz. Ez óriási szabadság.

Mert mi van, ha egy idő után mégsem lesz szükség a munkádra? Ha ezt a területet már nem fizetik meg annyira tíz év múlva? Ha munkaképtelenné válsz, vagy egyszerűen elfáradsz, kiégsz, más érdekel, stb. Akkor megint minden bizonytalanná válhat.

Ezenkívül így egyértelmű, hogy a nyugdíjkorhatárig minimum dolgoznod kell.

13-as vegyük az én szakmám senior javas.

Nem tudom tudod-e mennyi a fizu,de nem kicsi.

Ma megszűnik a munkánk holnap 5 cég ad ajánlatot,több év tuán hétszámjegy is simán jön.

Vállalkozó ismim szobát bérel,utazni nem volt már 5 éve,otthon gubbaszt.

Akkor neki is ugyanezt mondanád,hogy meg tudja növelni a bevételt,akkor miért nem sikerül neki 5-6-ra jutni?

Ezzel szemben It-ban évente lépkethetsz előre tapasztalat útján de ugyanez van más piacképes szakmáknál.

Rokonom is IT-s,köszöni szépen nagyon jól él,lakás,autó minden adott,nyaralgatás.

Egyrészt a magyar viszonyokat figyelembe véve nem hiszem, hogy akár a nyugdíjazásomig robotok végeznék azt a munkát, amit végzek. Nem egy buszvezető vagyok :) De egyébként is, én mindig próbáltam a tudásomat tovább vinni, most is, 40+ évesen egyetemi továbbképzésre járok, amit a cég fizet.

Azzal egyetértek, hogy nem mindenki van így a mai magyar valóságban. Nem vesznek fel az én munkakörömbe érettségizetteket két év adminisztrátori gyakorlattal.

De azon ez nem változtat amit mondtam.

Normális végzettséggel alkalmazottként is elég szépen meg lehet élni Magyarországon.

Jó, nem lesz minden évben új Merdzsó meg luxusszálloda.

De nem is lesz becsődölés meg többmilliós adósság, idegeskedés meg végrehajtás, ami azért a vállalkozások nagyobb részére jellemző, mint amelyikre nem.

Számomra a szabadság fontosabb, mint a pénz. Előbb kiegyeznék azzal, hogy kevesebb havi pénzből éljek gondtalanul életem végéig, mintsem minden hónapban meg kelljen gürcölnöm háromszor annyiért, és úgy osszák ki nekem a szabadságomat, vagy kérvényezni kelljen, mikor akarok elutazni valahova.

Magyarországon kevés a hátszél nélküli sikeres vállalkozás, de vannak. Abból, hogy van egy-két ismerősöd, aki még(?) nem futott be, nem sikerült számára az áttörés, nem jelenti azt, hogy nem is sikerülhet.

Én úgy voltam vele, hogy inkább próbálkozom nadrágszíjat összehúzva tíz évig, hogy aztán anyagilag függetlenné válhassak, minthogy negyven évet lehúzzak a szabadság reménye nélkül, havi fizetésből élve.

De mondd meg nekem: miért van az, hogy akárhányszor ilyesmi kérdést láttam a gyakorin, az mindig arról szólt, hogy "hülyegyerekek, minek gürcöltök a mókuskerékben, miért nem lesztek vállalkozók és akkor Hawaii"..? A másik ilyen, hogy "csicskák, miért nem húztok ki külföldre, 3x annyit megkereshettek mint Mo-n"?

Honnan veszed, hogy jobb lenne nekem az, amit ajánlgatsz? Azt se tudod, hogy mi a végzettségem, hogy azt egyáltalán vállalkozásban pénzre lehet-e váltani. Mert nem csak tetőfedés létezik, szerinted mondjuk egy olyan embernek, aki nagyvállalatok környezetvédelmi megfelelését intézi, az mennyivel többet tud elérni vállalkozóként? (Én mondjuk nem ezt csinálom, csak kérdem).

Engem is hívtak már a jelenlegi munkakörömben lényegesen több pénzért, csak éppen én tudtam, hogy nem felelek meg a feltételeknek (perfect English).

Én speciel ismerem a korlátaimat, azt meg figyelemmel kísérem, hogy mik az aktuális trendek a végzettségemhez igazítva, így előrelátóan tudok lépni az ügyben, hogy évek múlva se maradjak munka nélkül. Én elégedett vagyok a jelenlegi életminőségemmel. Soha nem volt abból gond, hogy a szabadságaimat kiadják, mindig meg tudtuk beszélni a munkatársakkal, hogy ki, mikor akar szabadságra menni.

Miért ajánlgatsz nekem te, meg soktíz társad állandóan vállalkozói létformát...?

A technológiai fejlődés eddig mindig több munkahelyet teremtett mint vett el, a munkaerőpiac ma is átalakul.

Attól miért félsz, hogy elveszik a munkád a robotok, és attól miért nem, hogy az egész piaci szegmenst letarolja az olcsó robotizált munkaerő, amiben te érdekelt vagy?

Előrelátóan tanulni mindig is jobban megérte, mint kockáztatni a semmire.

Ahogy itt is felvázolták a válaszolók:

100 Vállalkozóból nem él meg kb. 20, 70-75, kitermeli a saját fizetését, 5 pedig folyamatosan gyarapodik. Ha érettségit sem végzett vállalkozókat néznénk, akkor szerintem 75-24-1 lenne az arány, de ez már csak egy becslés.

100 diplomásból 10 Balázska van, 50, aki jobban megél mint egy átlagos vállalkozó, 40 meg aki keresett diplomával szintén folyamatosan gyarapodik, de azért nem annyira mint az 1-2-3-10 sztárvállalkozó.

Persze ha a krőzusi gazdagság a cél, akkor irány vállalkozni, de a legtöbb ember nem elsősorban a pénzre vágyik, megfelel neki az diplomás alkalmazottak legjobb 40%ában lenni. Ennek semmi köze a szocializmus/kapitalizmus kérdéshez, egész egyszerűen a legtöbb embernek sikerült ezt a szemléletet átlátnia.

Azt, hogy jobb lenne-e számodra, te döntöd el. Nem ajánlgatok neked semmit, én csak leírtam, hogy nekem mi a jobb.

Viszont az jó volna, ha mindenki reálisan értékelve köteleződne el valamelyik életforma mellett.

Mert például az nem igaz, hogy az alkalmazotti lét biztos, mint ahogy az sem, hogy vállalkozóként nem lehet tisztességesen meggazdagodni Magyarországon. Tévhitek, amelyek a szocializmusból erednek, és a mai napig tartják magukat.

A tévhiteket szeretném eloszlatni, nem azt, hogy te vállalkozóvá válj. :) Az a te döntésed, nem az én vágyam. Az én vágyam annyiban merül ki e tekintetben, hogy azt szeretném, ha mindenki felelősen döntene a saját sorsáról, nem pedig lózungok, társadalomban keringő hazugságok, egy-két ismerős helyzetéből levont következtetések stb. alapján.

Mert ezek félrevezetnek, és emberi sorsok múlnak rajta.

"Mert például az nem igaz, hogy az alkalmazotti lét biztos, mint ahogy az sem, hogy vállalkozóként nem lehet tisztességesen meggazdagodni Magyarországon."

Látod, itt is almát adsz össze körtével. Ez nem két egyenértékű állítás, nem is olyan, ami az egyiket megcáfolná. Akkor lenne egyenértékű, ha azt írtad volna, hogy nem igaz, hogy az alkalmazotti lét biztos, sem az, hogy a vállalkozói lét biztos. Ezzel egyetértenék.

Aki normális alkalmazott (nem mindenféle alkalmi munkát végez szőlőben, benzinkúton és a többi), az hidd el, általában tisztában van vele, hogy általában mire alkalmas, hogyan tudná tökéletesíteni a meglévő tudását, vagy ha teljesen más szakterületen lenne érdemes kifejteni a tudását, akkor az mi lenne.

Ezek előtt általában objektív korlátok állnak, pl. nincs rá pénz, nincs idő kitanulni és a többi.

De erre meg nem megoldás, hogy a "csodaszert", a vállalkozást válasszák tőke, szakértelem nélkül, amivel ugyanúgy csak bebuknának és még egy életre el is adósodnának.

Akinek megvan a lehetősége, tőkéje, és látja, hogy többet tud keresni egy vállalkozással, az meg fogja csinálni így is-úgy is. Aki meg nem, azt kár belehajszolni egy bukott üzletbe.